Érettségi után azt terveztem, hogy semmit nem fogok csinálni egész nyáron.  

Nem volt könnyű elrendezni a dolgokat magamban. Menni vagy nem menni? Volt, aki bíztatott, de mások azt kérdezték „Mi a fenének? Túl sok a diplomás, így az nem sokat ér. Éhbérért dolgoznak és Dunát lehet rekeszteni velük. Hat gyereked van, nem vagy már fiatal, pénzed sincs, viszont van egy csomó hátrányod és gátlásod. Meg fogsz halni..”  Nem tudom, talán mert sohasem voltam teljesen normális. Mert van egy kis lehetőségem. Mert most van lehetőségem. Mert bár nagyon félek, de van kedvem. Mert ha meg sem próbálnám, az nem én lennék. Aztán végül felvettek, „Atyaég”:)  A gyerkőcök szalonnanyársalós bulit rendeztek, mindenféle ceremóniával. Pannié folyton meggyulladt, és a többi is elnyerte az ínycsiklandó füstös pörk ízét.. {jcomments on}