Hazafelé nézegettem a fák leveleit..

.... és akkor jutott eszembe, hogy tejóég már megint ősz van.

Itthon mennek a dolgok, Panni szerencsére még mindig szeret iskolába járni. Barátnője is van, Kamilla. Először csodálkozva mesélte: „Képzeld, az egyik lánynak virág neve van”  Összebarátkozott a padtársával is, aki Marci, sejtettem, hogy majd kijönnek egymással, mert hasonlít Andrisra. Holnap mennek az Arborétumba és a Planetáriumba, remélem nem fog esni az eső.

Ákos ösztöndíjat fog kapni, ennek nagyon örül, gondolatban már el is költötte, sőőt.. Együtt voltunk turkálóban, pedig mindig megfogadom, hogy vele aztán soha többet.. Folyton bohóckodik. Félórával nyitás előtt értünk oda, egy csomó tettre kész nő várt a bejárat előtt. Persze, hogy nem bírta ki szó nélkül, és ha a röhögéstől fuldoklok, elég nehéz a gyereket rávenni, hogy hallgasson inkább. Aztán egy turkálóban mindig találni érdekes dolgokat, és Ő ennek mindig örül, én is, de legalább magamban tartom.. Csodálatos, okos, jó humorú gyerekem van:)

Mostanában írtam néhány önéletrajzot, az enyém jó rövid:) Közben az jutott eszembe, hogy én mennyire nem ezt írnám le magamról. Ezért kitaláltam, hogy kísérletképpen írok majd egy rendeset. Ami nem egy gép paramétereiről szól..

Születtem harminchat éve Kecskeméten, szüleim szerelemgyerekeként. A Tatársor 41. szám alatt éltünk nyolcéves koromig. Bizton állíthatom, hogy soha jobb helyre nem születhettem volna. Engem nagyon szerettek, a szüleimen kívül még azok az emberek is, akikhez ma már igazi arcot kötni sem tudok. Nem volt igény és mód fotózni, Anyu és Apu szokott mesélni.Homályos arcú, kócos fekete üstök, Árva biztosan nagyon jó ember volt. Pár hónaposan megetetett szalonnával ”Kaparni köllött, de cuppogta befelé”,és semmi bajom nem lett. Vagy egy fejkendős néni, aki pirította a szotyit és kevergetnie kellett.  Az az illat,az itt maradt… ajjaj, ez így nagyon hosszú lenne.{jcomments on}