Iskola, iskola, iskola.. 

Hogy is mondjam.. szokás szerint aggódtam. De szerencsére alakulnak a dolgok. Ákos jól érzi magát az új suliban és osztályban. A tanárok természetesen tanárok itt is, az iskola meg iskola. Harmad nap mikor hazajött azt mondta: „ Nem akartam a bagósok közé beállni, így maradtak a nyomik ( ők az elnyomott kisebbség:)) ,de legalább a nyomik között jó vagyok”  Annyira pontosan nem értem, de látom, hogy jól van, órán jegyzetel, szívesen megy suliba, és nekem ez most elég.

Panni lányom piros pont gyűjteménye egyre csak szaporodik, van kicsi, óriás, mosolygós is. Mindig megkérdezik tőle szeret –e suliba járni, és még mindig igen. Andris ezt a választ értetlenkedve, rosszalló fejcsóválással kommentálja. De a harmadik nap reggel, mikor Pannit ébresztgettem, kijelentette, hogy hagyjuk békén aludni, utálja a sulit. Ekkor Andris elégedett vigyorral az arcán, csak annyit mondott: „ Végre”.  Egy suliba járnak, együtt mennek be reggel. A nagy okos és tapasztalt báty, vigyáz a húgára. Délután álltunk a buszmegállóban.

-          Maradt leckéd?- kérdeztem Pannit.

-          Nem tudom – jött a bizonytalan válasz.

-          Azt tudnod kell – zsémbelt Andris- Az biztos, hogy mindig akkor ellenőrzik a leckét ha nem csinálod meg. Tavaly úgy jártam, hogy négyszer is megcsináltam egymás után és nem ellenőrizték. Ötödször úgy voltam vele, most akkor elmaradhat, és persze, hogy pont akkor „ Most akkor vegyétek elő a füzeteket megnézzük a leckét”

Csak néztem, néztem, hogy milyen jó. Azt hiszem mázlista vagyok, hogy gyerekeim vannak…

Én is mentem suliba, és első nap majdnem otthagytam az egészet. Az első nap nagyon nehéz volt, nagyon- nagyon. Nem a tananyag, az inkább csak sok. Nem is a tanárok, az a három, akivel eddig találkoztam, igazán jó fejnek tűnik. „ Ne szomorkodjanak, munka mellett nem könnyű tanulni tudom, de majd az utóvizsgán sikerül” – kösz a bizalmat,ha tudná hány gyerekem van, mit mondana vajon:)) Aztán meg a szerencsém a régi.. egy jó nagy teremben összevont órán, voltunk vagy százötvenen. Az előadás érdekes volt.” Tudunk –e olyan esetet mondani, mikor az ember, nem emberek között szocializálódott?”- és megállt rajtam a tekintete. Nem is tudtam, hogy tudok egyszerre ennyi mindent gondolni.. „ Erről nem volt szó, úgy volt, hogy csak ülök és figyelek. Mekkora esélyem volt, ennyi ember közt.. venni kéne lottót. Ó ne már.. ennyi ember közt hülyének lenni” –gondoltam, és mindez pár másodperc alatt.. „ Maugli” – válaszoltam, és  még mindig jobb, mintha Róbert Gida jutott volna eszembe:)) {jcomments on}