Nem sok tapasztalatom van a gyereknevelésről…na jó szinte semmi,hacsak nem az unokaöcsémet vesszük figyelembe,akinek én voltam a példaképe,mivel az apja felé se nézett. Anyagilag is próbáltam őt támogatni(igaz a nénikém mindig visszaadta később),és megpróbáltam őt mindig támogatni lelkileg is…Ugyan nem a megszokott módon,de végülis bevált,mert nagyon büszke vagyok rá!Kiváló tanuló,tanulmányi versenyeket nyer ,meg minden,álmai vannak,ami felé erőteljesen halad.És szeretem őt.Persze tudom,ez nem apa-fia kapcsolat,de valahol mégis az.Általában magamat hoztam föl neki negatív példaként,hogy ha nem tanul olyan lesz mint én,küzdeni fog egy életen át.(ez nekem így tökéletesen megfelel,de legtöbbünk szeret a sikerben fürdőzni,hát akkor meg minek tartsam vissza nemde? J )Hiszem,hogy belőle még lesz valaki,és nekem untig elég,ha látom őt a csúcson a háttérből.Szerintem ez az igazi apa-fiú kapcsolat lényege,nem más.És úgy is tekintek rá mint fiamra.

Néhányan úgy vannak ezzel,hogy saját „kudarcukat” kívánják jóvátetetni gyermekükkel.

Például apuci/anyuci énekes akart lenni,vagy autóversenyző,de nem sikerült és gyermekükben látják az utolsó reményt,hogy megvalósítsák álmaikat.És mindenáron ráerőltetik saját álmaikat.Ezzel az a baj,hogy elnyomják a gyermek személyiségét,és egyfajta teljesítménykényszerbe hajszolják,ami hosszú távon nagyonis árt szegény kölyöknek.

El kell fogadni,hogy ő is egy más személyiség,más álmokkal,más nézetekkel.Csak tanácsokkal láthatjuk el őt és nem útmutatással.Engedjük kibontakozni!Mindenki jó valamiben,és biztos vagyok abban,hogy ha kellőképp odafigyelnek a szülők,a poronty kimutatja a „foga fehérjét”,és fény derül rá,hogy miben is tehetséges igazán!Ezt kell,ebben kell támogatni őt.

Bocsánat,ha túl okoskodónak tűnök,de hát nem igazam van?Megaztán olyan sok negatív példát látni.Szerintem nem butaság amit írtam…Remélem,ha lesz gyerekem,én nem fogom elkövetni ezeket a hibákat,és sikerül egy egészségesen gondolkodó,tisztán-látó felnőttet nevelnem belőle.