Kocsmai miniatűrök 67. (Egy barát meghalt) |
Írta: Tánczos G. Károly |
2012. augusztus 08. szerda, 07:22 |
Egy barát meghalt. Egy barát, aki fontosabb számomra, hogysem berakjam az Akik már túl vannak a dolgon című sorozatba, aki „már-már barát cimborámból” nemesedett baráttá, és – emberi sors – emlékké. Az abszolút szabadság állapotába, a halálba merevedett.
[Emlékszel, mennyit kacagtunk, mit röhögtünk a Sanyi, Sanyikámon, amire rögtön válaszoltál ugyanazzal a Haumannos hanghordozással: Karcsi, Karcsikám? Röhögtünk lóságunkon. (Meddő jóságunkon?)]
Meghalt egy barátom, vele együttmúlt ifjúságom s férfikorom egy darabja, kertjükből a diófa, vele az árnyéka. Kiürültek kétdecis – leggyakrabban rumos – üvegeink, amelyekből Szolnokon munkakezdés előtt, Újszászon a diófa alatt, s ki azok a söröskorsók is, amikből réges-rég nem a diófa törzsének dőlve iszogattunk.
[Fia, László (Lacika) táviratából: „Tudom, hogy hosszú évek óta nem tartották a kapcsolatot, de ha néha fölmerült az ön neve, édesapám tisztelettel és szeretettel beszélt önről, egy olyan barátról, akivel élmény volt együtt gondolkodni.”]
És az egri Vallon Sörözőben kiürült a stampedli rumos pohár, a Borsodi Világos sörösüveg is (ami az újszászi Köbányait helyettesítette). Ezeket családom kérésének, orvosaim tiltásának ellenszegülve én ittam meg az emlékére, én, az 55 éves, amennyi Czétényi Sándor volt.
barát meghalt. Egy barát, aki fontosabb számomra, hogysem berakjam az Akik már túl vannak a dolgon című sorozatba, aki „már-már barát cimborámból” nemesedett baráttá, és – emberi sors – emlékké. Az abszolút szabadság állapotába, a halálba merevedett. [Emlékszel, mennyit kacagtunk, mit röhögtünk a Sanyi, Sanyikámon, amire rögtön válaszoltál ugyanazzal a Haumannos hanghordozással: Karcsi, Karcsikám? Röhögtünk lóságunkon. (Meddő jóságunkon?)] Meghalt egy barátom, vele együttmúlt ifjúságom s férfikorom egy darabja, kertjükből a diófa, vele az árnyéka. Kiürültek kétdecis – leggyakrabban rumos – üvegeink, amelyekből Szolnokon munkakezdés előtt, Újszászon a diófa alatt, s ki azok a söröskorsók is, amikből réges-rég nem a diófa törzsének dőlve iszogattunk. [Fia, László (Lacika) táviratából: „Tudom, hogy hosszú évek óta nem tartották a kapcsolatot, de ha néha fölmerült az ön neve, édesapám tisztelettel és szeretettel beszélt önről, egy olyan barátról, akivel élmény volt együtt gondolkodni.”] És az egri Vallon Sörözőben kiürült a stampedli rumos pohár, a Borsodi Világos sörösüveg is (ami az újszászi Köbányait helyettesítette). Ezeket családom kérésének, orvosaim tiltásának ellenszegülve én ittam meg az emlékére, én, az 55 éves, amennyi Czétényi Sándor volt.
|