| Képtelen szövegek (10) |
 |
| Írta: Cseke Gábor | |||
| 2012. június 28. csütörtök, 20:48 | |||
|
Képtelen szövegek / FÉNYSZÜRET
Párával, füsttel, fénnyel özönlő őszben szinte-szinte maguktól tisztulnak a kádak. Szállástt csinálnak a szőlőfürtben duzzadó reményeknek. Semmi képzelgés: átlátni rajtuk!
Készülő varázslat, mi betölti a völgyet, s lehúzza a gyümölcsfaágat.
A szállongó homályban mindennek fénye támad.
A tekintet a tátongó árnyék mélyére hatol...
Képtelen szövegek / SIKÁTOR
Az út felfelé vezet.
Egyre nehezebb és magányosabb rajta a következő lépés. Majd az azt követő, s a következő is...
A gyászfeketébe burkolt lélek néma sikolya fagyos reggelként terül a tájra.
A tessék-lássék hó alól mindegyre kiütköznek a föld begyógyíthatatlan sebei.
Az emelkedő itt csak meghosszabbítja a ténfergést, az agóniát.
Pedig ez csak egy kis, öreges botorkálás a sikátorban. Egy egészen kis kaptató.
Mindig csak egy kicsi. És még egy kicsi. Na még!
És felérve, a csalódott ámulat: te jó ég, hová jutottunk?
{jcomments on}
|
