Mondja Béla (éppen őt hozta fel példának, amikor az ötletet adta), mondja Dobi Pista, mondják mások is, még arra, a WC-hez legközelebb álló asztalra is mutogatnak, amelyiknél üldögélt, amíg élt (mostanában, főként hogy Erzsike is távozott, Szőrös, vagyis Márta Zoli „bitorolja”), mondják, rendőr volt (a rendfokozatán már nem egységesek a vélemények), mondják: lehetetlen, hogy nem ismertem, pedig ez az igazság: hiába próbálom erőltetni a memóriámat, hiába hallok egyre több adatot, nem ugrik be semmiféle arc, se  testalkat, se hajszín, egyszóval semmi. Mindegy. „A mi kutyánk kölyke” volt, egy „alomba”, egy „istállóba” rendeltettünk, megilleti hát az emlékezés. Megteszek mindent, hogy kibányásszam emlékeim közül, addig képletesen fejet hajtok az „ismeretlen rendőr” előtt.