Újdonsült ismerősöm, Vitus Lajos, nálamnál néhány évvel fiatalabb, székely származású ember, aki régóta él országunkban. Beszélgetésünk során kiejtette ezt a mondatot: „Apám arra tanított: fiam, mindig legyen a zsebedben egy bicska, a tarisznyádban egy darab kenyér meg szalonna.” „Értem. A bicska arra kell, hogy megvédd magad, a kenyér és a szalonna, hogy ne halj éhen.” Tágra nyílt a keskeny szeme. Nevetni kezdett. Amikor végzett, keserű mosollyal nézett rám. „Nem érted! – szólt. – A bicska arra van, hogy el tudjam vágni a szalonnát és a kenyeret! Látom, nem tudsz kibújni az itteni magyarságodból. A székely ember nem az ellenséget látja először egy idegenben! Ráér kiismerni.” Ám azt is hozzátette: „Persze változtunk mi is!”