Az úton megrekedt vándornak sokszor arra van csak ereje, hogy leüljön egy mérföldkőre, felnézzen az égre és várja a segítséget. A bajba jutott ember ritkán ateista, tartja a közmondás is. Ez arra enged következtetni, hogy minden emberi lény tudatosan, vagy tudattalanul tisztában van isteni azonosságával, azaz hisz Istenben, legyen annak neve Allah, Brahma, Univerzum, Végtelen, Egység, Tao, vagy nevezze azt családnak. Biztosan mindenki hallotta már ezt a megnevezést: „Isten Szolgái”, ők az Angyalok.

Az angyalokat tulajdonképpen nevezhetnénk isten ujjainak is, akiknek a feladatuk az, hogy megóvjanak, védelmezzenek minket, embereket, továbbá tanácsokat, instrukciókat közvetítsenek hozzánk az intuíción és „véletlen” eseményeken keresztül életfeladatunk és egyéb kérdésekkel kapcsolatban. Természetesen ez akkor is megvalósulhat, ha egy ember nem hisz az Angyalok világában, mert álmainkban mindenképpen találkozunk velük. Az angyalok fáradhatatlanul kiterjesztik erőiket, de tevékenységük és sokféleségük ismertetéséhez legalább egy könyv terjedelmére lenne szükség.

Biblia, Mózes II. könyve (23,20) következőképp ír erről:…Íme, én elküldöm angyalomat, ki előtted menjen, és megőrizzen az úton, és bevigyen azon helyre, melyet készítettem.”

Itt is egyértelműen utalva van arra, hogy minden emberi lény mellett áll egy őrangyal.  Az embereket mindig foglalkoztatta az angyalok jelensége, bár a világunkban egyre jobban eluralkodó „materializmus” gátat vet a természetes gyermeki nyitottságunknak, és nem engedi, hogy a valaha természetes kapcsolat ismét életre keljen. De nem volt ez mindig így!  Például F. E. Eckard  Strohm   Atlantisz  angyali című könyvében a következőket olvashatjuk:

„Egyáltalán kik is az angyalok? Az angyal szó (angolul: angel, latinul: angelus) eredetileg atlantiszi szóösszetétel: „Ang”: élet (az egyiptomi szimbólum az Ankh – az élet kulcsa – szintén innen ered), az „El”: isten fénye. Szabad fordításban tehát „Élő Istenfény” vagy „Életet adó isteni Fény”. Gyermekkorunkból még emlékszünk az angyalokra. Ki ne ismerné azt a képet a hálószobában az őrangyalról, aki egy erős sodrású patakon segíti át a gyerekeket? Ki ne hallotta volna még a mondást egy-egy veszélyes helyzetből szerencsésen kikerülve: „Megvédett az őrangyalod!”. Ennek ellenére legtöbben a káprázatos mesebirodalom képzeletvilágába száműzték őket.

  Tényleg léteznek angyalok? A Bibliában lépten-nyomon olvashatunk róluk; arról, hogy megjelentek az emberek között. És nem mindig csak szeretetre méltó lényekként, hanem gyakran Isten harcos, félelmetes, hatalmas küldötteiként is.” 

Tehát az angyalok léteznek, akár hiszünk bennük, akár nem! Némi utópiával kijelenthető; az angyalok nélkül nem lennénk képesek az életet a maga teljességében megélni. Megjelenésük várakozásainkat és minden elképzelésünket felülmúló élményt jelent, hiszen az élő Isteni Fény hordozói ők, s ha elfogadom a velük való kommunikáció lehetőségét, felemelkedhetek egy tiszta mentális áramlatba, ahol a megismerés minden kétséget kizáró ajándéka vár, s egyben megtapasztalhatom a legnagyobb csodát is mely nem más, mint maga az lélek.

Láthatatlan lények,

Hangtalan nyelvek,

Misztikus fények,

Bennünket figyelnek.

Krónikások ők, kik feljegyzék az Úr szavát,

Elhivatva vagy mikor a hangtalan érted kiált.

De hogyan hallhatnád azt, melyhez nincsenek szavak,

Csak fénytáncba rejtett titok, egy lelki áhítat,

És mégis válaszol, és hangodon beszél

Szívedben békét és jóságot idéz.