Az állatok összenéztek. Ki ez, miféle szerzet?

-     Természetesen szamár! – mondta a szamár. – Hallottátok, azt mondta: iá!

-     Természetesen vakond! – mondta a vakond. – Látjátok, elbújt!

-     Természetesen tyúk! – mondta a tyúk. – Látjátok, kapirgál!

-     Természetesen tücsök! – mondta a tücsök. Ő nem indokolta, de rákacsintott a kislányra.

Majdnem szőrbe, taréjba, tollba kaptak, mindegyik saját képére próbált formálni téged. Lettél te borz, kecskebéka, sáska, nádirigó, sokféle poszáta, bajuszos harcsa, rák.

Ha jól emlékszem, a földigiliszta szavába vágtál bele.

-     Ebből elég, barátaim! Én csak egy kis ember vagyok.

A gólya természetesen nem hitt neked. „Nem is én hoztalak!” – kelepelte a bajsza alatt.

Az állatok szétszéledtek

Zengő erdejéből kikémlelve, a Nagy Sík füvében meglapulva, a magasból figyelve, a Csingilingi patakból kibukkanva néztek téged, ahogy elindultál hosszú utadra.

(Katalin lettél, de a legtöbben Katicának szólítanak. Emlékszel arra a bogárra?)