Már az újévben

Szokás szerint nagyon gyorsan elszaladtak az ünnepek, a szünet. Minden meg volt, ami kell. Karácsonyi bejgli mérgezés, töltött káposzta túladagolás, izgalom, öröm, nyugalom. Aztán volt olyan is, ami nem kellett volna, Anyu kórházban, de szerencsére hamar jobban lett, és már otthon van. Tegnap még a karácsonyról maradt bejglit mentette meg úgy, hogy aki bejött az ajtón, annak a kezébe adott egy diósat, és egy mákosat.. Még maradt egy kevés mára is.. A Szilveszter és az Újév is megvolt. A nagy fiúk persze mentek bulizni, és másnap nagyon örültem mikor egészben haza is értek. Apa hezitált..Úgy volt nem megyünk, aztán hogy mégis, utána pedig mégsem..:))   A gyerkőcök is próbálkoztak: „Apa, légy nyitott! Vegyük például a citromos sültkrumplit” . „Főzd meg!”  de hogyan.. Duzzogtam is,rövidtávon (kb. negyedóra)  nem hatotta meg,  reggelre pedig elfelejtettem, hogy most épp duzzognom kéne.. Aztán mégis jött, de az utolsó pillanatban más dolga akadt.. Uhh.. vagyis enyhén szólva grrrr.. A közhiedelemmel ellentétben tudok mérges lenni:))  El is ment a kedvem rendesen az egésztől, de a gyerkőcök nagyon menni akartak, és Klárinak/Bridzsitnek megígértem a lencsét.. így Apa nélkül mentünk, volt már jobb kedvem is.  Fél éjfélre már itthon is voltunk. Éjfél előtt két perccel Andris és Panni, már az ágyunkban húzta a lóbőrt:) Aztán beszélgettünk, ööö.. vagyis én beszéltem:) A végén:

-          Sajnálom, hogy nem mentem, majd legközelebb. - mondta Apa.

-          Mikor, egy év múlva? – aaz még 365 nap..

-          Hát, ha akkor lesz legközelebb Szilveszter..- persze..

-          Tudod mit? Menjünk most! -kb. hajnali fél kettő volt..

-          Van más választásom?- kérdezte, de szerintem úgyis tudta a választ:)

-          Nincs:))

Nem is tudom mikor volt már ilyen, rengeteget sétáltunk, aztán mentünk ellenőrizni, hogyan fogyott a lencse. Mindenkivel megkóstoltattam, aki hagyta magát rábeszélni:) Apa utána azt mondta örül, hogy eljött, és jó volt. Mondtam én:))

BÚÉK:)