Mielőtt a címben vállalt feladatomra térnék, fickándozok egy kicsit, cikázok térben és időben. Zsuzsa Újszászon az iskolákban, három Zsuzsa Szegeden (kettőbe beleszerelmesedtem, ám csak az egyiknél lett sikerem, a harmadik – őt is szerettem, szeretem, de másképp –, a csoporttársam az egyetemen tanít). Zsuzsa a kecskeméti (egyetlen, igaz) barátom első felesége, és Zsuzsa volt egy kolléganőm. Zsuzsanna a fiatalabbik lányom. Az óegyiptomi eredetű, liliom jelentésű név, bár gyakorisága óriásit csökkent, még mindig elég népszerű. Zsuzsannának hívták őt is, akiről ezt írtam a Régi idők mozijában (ivisz, 2011. március 01. kedd, 10:13) „Zsuzsa néni kosarából fruttit vásároltak, karamellát, bocskorszíjat, papírstanicliba kimért napraforgó- vagy tökmagot ”. (A 3. személyű múlt időt értsék többes szám első személynek.) Zsuzsa néni szerény üzletasszony volt, s nem csak mi láttuk öregnek. Jóval fiatalabb és harsányabb is a „mi Zsuzsánk”, a Szamovár Zsuzsája, esetleg Zsuzsikája. Tóth Zsuzsa. Vele még nem készítettem „interjú”, de istenuccse megteszem. Andi és Ő tökéletesen kiegészítik egymást. Ezt gyakran fel is emlegetjük nekik, mire ők kissé elvörösödve megköszönik. Rejtélyes módon Harsányi István barátom örökbecsű szállóigéje jut eszembe: „Nem szeretem, ha a hátam mögött dicsérnek! Mondják a szemembe, hogy fasza gyerek vagyok!”

Tulajdonképpen most nem is akartam többet mondani.