Egy kicsi faluban fellibbent a buszra.

Könnyű volt, mint egy balerina, szép, mint a legújabb filmcsillag, s erősen fiatal. Frufru-frizurás szőke haja volt, dekoltált selyemruhája s nagy kék szeme, mint egy diónyi ég.

A sofőr is hátrafordult többször, a vénasszonyok olyankor felszisszentek, és megkapaszkodtak a széktámlákban.

A fiúk összebújva susmotoltak, találgatták, melyik nagyvárosból csöppent ide, meg hogy ajjaj, micsoda divat lehet ott!

A jegyes ember visszaadott a százasból. Két papírpénzt s két marék aprót.

Így láttam meg a kezét.

Anyámnak volt csak ilyen keze, mikor még egész nyáron át kapált. Napszítta, kérges ujjak, mély ráncú kicsi tenyér, akár az őszi szántás.

És arra gondoltam akkor, hogy ez a lány személyazonossági bizonyítványát nyugodtan otthon is felejtheti.