| Kocsmai miniatűrök 15. (Ember tervez) |
| Írta: Tánczos G. Károly |
| 2011. szeptember 15. csütörtök, 08:13 |
|
Jelen esetben emberek: mi ketten, a másik Harsányi István. A ’80-as évek második felében jártunk,
a Malomárok fergetegesen kavargó virágkorában. Emlékszem – nem nehéz, mert mindig azt ivott, s
remélem, iszik is: Borsodi Világost és három cent konyakot, helyesebben konyakokat és söröket –, a
megszokott „Harsányi-menüt” itta, én akkor már fröccsöztem. Szaporodtak előttünk a poharak, az
üvegek. Időnként odavittük a pulthoz. Cseréltük őket. Beszélgettünk. Arról, hogy mit csinálnánk, ha
milliomosok lennénk. Például nyernénk a lottón vagy a totón. Sorjáztak a tervek, de rendszeresen
felbukkant egy motívum: kocsmát nyitnánk. Abban állapodtunk meg, innentől következhetett a
cifrázás. Az is meglett. „No, van már egy igen tetszetős kocsmánk, de mi legyen a neve?” István
kérdésén elgondolkoztunk. Nem akarok learatni a babért, az is lehet, hogy az ellenkezője történt,
én javasoltam az Étel és Ital elnevezést. Az és természetesen pirossal. Istvánnak tetszett az ötlet,
de: „Mit szól majd ehhez Bata Imre?” „Attól még szerkeszthetné az Élet és Irodalmat. És nem
emlékszel? Milliomosok vagyunk!” Erre koccintottunk.
|
