Az idő nem állt meg, sőt nagyon is haladt. Jóska, Pista, Mendemonda és Fulinka befejezték tókiai tanulmányaikat. Mindannyian sikerrel letették záróvizsgáikat,  képzett kajófászok, pujászok. Már el is búcsúztak iskolájuktól, barátaiktól, átvették okleveleiket. Irány tovább!

Jóska a teke mellett döntött, jobbnál jobb ajánlatokat kapott vezető kluboktól. Külföldről is megkeresték, végül el is indult világot látni, a kontinensen kötött ki. Tangúriába a híres Inercia csapatához szerződött, nagyon kedvező feltételekkel. (Tangúria száz millió lakosú ország, gazdasági nagyhatalom, Karófia legfontosabb külkereskedelmi partnere.) Nem okozott nehézséget az átállás a teke karóf változatról a nemzetközileg elfogadottra, a szemben álló ellenfelet eleinte helyi sztárok poszterével pótolták. Ráadásul a csapat tulajdonosa épített egy karóf mintájú pályát, ahol Jóska gyerekeknek vezetett edzéseket. A csapat és a közönség gyorsan befogadta. Volt viszont egy helyi szokás, amit nem tudott sohasem megemészteni. Az Inercia drukkerek kemény magja elvárta, hogy a mérkőzések végeztével a tekegolyókat a játékosok a lelátóra, soraik közé dobálják. Óriási értéke volt az ilyen relikviának. De gondoljanak bele, egy hat kilós repülő golyóbist elkapni! Szörnyű! Viszont hihetetlen, de a drukkerek olyan tökéletesre fejlesztették kapkodó tudományukat, hogy ez idáig egyetlen baleset nem történt.

Mendemonda nem tartott Jóskával, szülei vállalkozásában rengeteg teendő várt rá, ráadásul korosodó nagyszülei megbízták a családi kajófás, gyakran kellett Trunklinba utaznia. Munkájában nagyon jól feltalálta magát, olyan pezsgés alakult ki az irodában, hogy apja kénytelen volt külön kijárati ajtót nyitni a tolongás elkerülése érdekében. Így a sok bizonytalan gumó körös ügyfélnek is könnyebb volt ajtót mutatni. A kajófászatban pedig egyenesen forradalmi kezdeményezése volt. Tudvalevő, hogy évszázados hagyománya van a kajófák nemesítésének, amihez ugye a megfelelő alanyokat kell összehozni. Mendemonda megalapította az „Első Kajóf Karófa Társkereső Szolgálat”-ot. Természetesen nem mondott le hobbijáról, a rovarászatról sem, nagy erőkkel kutatta a propelleres katicát, már sikerült is egyszer lencsevégre kapnia.

Jóska és Mendemonda telefonon, levélben, interneten tartotta kapcsolatát. Személyes találkozót nagyon ritkán tudtak létrehozni. Előfordult, hogy Jóska fél évig sem tudott hazajönni, Mendemonda pedig ugyancsak elfoglaltságai miatt nagyon nehezen tudott Tangúriába utazni, ráadásul Jóskának is folyamatosan meccsei voltak. Mindketten érezték, hogy nincs ez így jól, kapcsolatuk egyre jobban leült. 

Pista testreszabott munkát talált magának. Egy tangúriai nagyvállalat gyakornoka lett, főleg puja és kajófa kereskedelemmel foglalkozott. Szerencsés volt, mert keveseknek adatott meg, hogy hazájuk két jellegzetes termékét is forgalmazhatta. Levelező tanfolyamon pujász képesítést is szerzett. Szakterülete a gumó körök igényeinek felderítése volt.  Tarófába, a fővárosba került a cég kereskedelmi központjába, de sokat utazott az országon belül és külföldre egyaránt. (Természetesen Tangóriában járva, ha tehette fölkereste Jóska barátját. Ilyenkor sokat emlegették a tókiai szép napokat. Mindkettőnek nagyon hiányzott kedvese.) Jó üzleti érzékének köszönhetően gyorsan haladt a vállalati ranglétrán. A tangor nyelvvel akadt a legtöbb problémája. Pontosabban nem is a nyelvvel, hanem habókos magántanárával, aki közvetlen főnökének a felesége volt, így -több kollegájához hasonlóan- gyakorlatilag nem fordulhatott másik oktatóhoz. Kátyera –így hívták a tanárnőt- mániája volt, hogy a tangor nyelvet csak is ősi tangor viseletben lehet jól elsajátítani, hiszen a tangor identitás így nagyon jól átérezhetővé válik. Sajnos az ősi tangorok nagyon bonyolultul öltözködtek, rondán és felettébb drágán, főleg ha az ember légi posátval rendeli meg a holmit Tangúriából Kátyera asszony nagynénjétől. A nyúlszőr fejfedőt kecskeszarv ékesítette, ami amellett, hogy ronda volt, még mindenhova be is akadt. A teveszőr kabát hátulgombolós volt, elején ocsmány hímzéssel. A nadrág, aminek a keresztben csíkos anyagát nem is ismerték, körte formában pompázott kantárral, slicc nélkül. A cipő szerencsére elveszett a reptéren. Ja, és az egész nagyon büdös volt. Ráadásul nem csak a tanteremben kellett viselniük, hanem a tanulóknak gyakran életszerű helyzeteket imitálva tangoroknak kellett kiadniuk magukat az utcán, üzletekben, villamoson. Végül Pista elég gyorsan megtanulta a nyelvet, valószínűleg motiválta a mielőbbi szabadulás reménye az asszonyságtól.   

Fulinka gondban volt, nem volt kedve a szüleihez hazaköltözni, a pujászat sem igazán érdekelte. Egyre kilátástalanabbnak érezte helyzetét, amikor váratlanul fölhívta egy sziklamászó barátja. Túraveztőket, gyakorlott sziklamászókat kerestek Karófia vadregényes hegyvidékére, a Balahandrákra. Fulinka imádta a Balahandrákat, ott vált belőle képzett sziklamászó, síelni is odajárt. Gondolkodás nélkül elvállalta az állást. Télen is volt munkája a síszezonban. Volt egy nem mindennapi vendége. Noémi asszony, a kocsmáros neje, Csókiából. Valaki azt tanácsolta neki, hogy a sziklamászás a legjobb fogyókúra. A rossznyelvek szeint a kocsmáros egyszerűen az asszony összes kilójától egyszerre akart megszabadulni. Ez persze nem igaz. Fulinkához került százötven kilójának hiánytalan társaságában, nem kis fejtörést okozva a sziklamászó csapatnak. Fulinka nem utasíthatta el a férjéhez kötődő jó barátsága miatt. Először is a helyszínt kellett kiválasztani, a százötven kilót ugye nem minden szikla bírja el. A köteleket értelemszerűen vastagabbra cserélték. Rafinált csigasorok segítségével Noémi asszony több sziklát is a magáévá tett. A félelmetes produkciót  két szirti sas család nem bírta idegekkel, a hegy másik oldalára költöztek. Noémi asszonynak viszont nagyon tetszett a dolog, pedig egy dekát sem fogyott. Szállást foglalt a síszezonra is.   

Természetesen Pista és Fulinka is igyekezett megőrizni kapcsolatukat, hiszen mi is meggyőződhettünk, milyen erős szálak kötik össze őket. Sajnos Jóskáékhoz hasonlóan munkájuk és a távolság sok nehézséget állított elébük.  

Karcsi bátyánk nem fogott semmi új dologba, lekötötték szaktanácsosi feladatai. Viszont szeretett Másenkája végre megszabadult a vasutastól, sikerült közös otthont teremteniük. Karcsi bácsi titokban továbbra is fenntartotta alagsori menedékét, időnként oda vonult el meditálni a világ nagy dolgain. Csavargó életét teljesen fölszámolta. Pontosabban majdnem teljesen, mert nyaranta egy hét szabad eltávozást kért Másenkájától, amikor  elhagyta Tókiát. Ilyenkor környezetétől rejtve pusztán nosztalgiából fölvette régi életmódját Tarófa utcáin. Készült a nyugdíjas éveire, Penge személyében kívánt utódjáról gondoskodni. Ezért Pengét fokozatosan vezetgette a szakértés tudományának rejtelmeibe. Sajnos fiatal barátairól (Pistáékról) alig tudott valamit. Tihamérral továbbra is jó barátok voltak, szerinte már nem annyira kótyagos, de valószínűleg csak megszokta. Az sem tűnt fel neki, hogy Tihamér a tekemeccseken rendszeresen tengerbiológusnak öltözik.

Gongl Fajansz körül sem változott semmi, pontosabban feleségéből neves írónő lett. A világítótoronyban eltöltött nyeremény hétvégéjük olyan mély benyomással volt az asszonyra, hogy három kötetben írta meg. Élményszerzés céljából eltöltöttek egy hetet a tókiai börtön sötétzárkájában is, ebből is született három kötet. Félreértés ne essék, mint fizető vendégek tartózkodtak a börtönben, ami nem kis utánjárásába került Gongl úrnak.

A Füst és Ózonlyuk vendéglőben is minden a régi kerékvágásban zajlott. Cápatekintetű Bendegúz „Szégyenfolt” tánczenekara most dolgozik első albumán. A katasztrófa védelemnél többször léptek fel nagy sikerrel. Tankönyvekbe illő módon teljesítenek. Gyakorolni a Csókiához közel eső kietlen dombvidéken szoktak.

A tekecsapat stabilan őrzi helyét a nemzeti liga első osztályában, Jóska arcképe bekeretezve a csarnok előterében függ.