Szórd szét kincseid -
a gazdagság legyél te magad.
(Weöres Sándor)

Besztiárium (4)
2011. szeptember 05. hétfő, 14:57

A hollófiók                                                        

(Pullulus corvinus
 
Régesrég kaptam Jánostól
egy szép hollófiat.
Bezártam. Elbúsult szegény
a rabsága miatt.
Aztán dobáltam felfelé
hogy szállni gyenge lett.
De mint a feldobott kabát
lankadtan leesett.
(Fotó: Macalik Ernő)
alt
 
Holtági halak
 
Napos egekbe tört
a friss hajnali pára
s levonzza most a föld
álmatlan szomjúsága.
 
A domb mögé lapul
a szél, az erdők lelke
és mozdulatlanul
ráül a levelekre.
 
A lomb közt áttekint
a csillagok bozótja
Nagy békességet int
s az álmokat feloldja.
 
A nyárfa még remeg
ha levelére fény hull. 
Majd könnyen szendereg
és mély álomba némul.
 
Holt állatként pihen
a fás part omladéka
A szomorú vizen
mint hamvadó rakéta,
 
átszáll egy nagy bogár
mely épp aludni készül
s a lombos, langy homályt
választja menedékül.
 
Még nem voltak a fák
amikor erre tévedt
szabad tereken át
a víz s a szűzi élet.
 
Csupán a telihold
ragyogta be a földet
s az ezüstös folyók
egy tengerbe ömöltek.
 
A tiszta víz helyén
mely egyszer itt is áradt
a meder közepén
miazmás gödrök állnak.
 
Itt nem nőnek füvek, 
és kék csombor se nyílik; 
s a torz kétéltűek
lassan benépesítik.
 
Dús békanyál felett
tespednek éjjel-nappal,
még halak küzdenek
a lenti bús salakkal.
 
S a holt vizek alatt, 
mint percnyi lidércfények, 
meg-megcsillámlanak
bús lakói a mélynek.
 
A parti bokrokat
elnyomta rég az álom. 
Egy fényes gondolat
virraszt a lomha tájon.
 
A fák nem sejthetik, 
bár ők az égig érnek, 
csupán kik holtukig
bús lakói a mélynek.
 
Őbennük tündököl
a fuldokló halakban, 
végtelen víztükör
cseppfolyós fényalakban,
 
mely szeplőtlen eget
és örökös nyarat hoz; 
tág tengerbe vezet
az összes bölcs halakhoz,
 
hol nem él senki más, 
csak eszes vízi lények, 
és minden mozdulás
gyémántos csenddé érhet.
 
Így ült a gondolat
agyukon, mint az égbolt. 
Lángolt a messzi hab, 
s dühösen buborékolt.
 
De egyszer odafent
a békák felbrekegtek, 
darabra tört a csend, 
s a fűzfák megremegtek.
 
Válaszként pocsolyás
szag száll a bús szelekben, 
s megáll a fény-folyás
vak tócsákká meredten.
 
Széthullt a kék elem... 
Haldoklanak a részek. 
— Az élet végtelen, 
s akarja az egészet.

 

Szóljon hozzá!

A regisztráció nélküli latógatók hozzászólásait, csak az adminisztrátor ellenőrzése után jelenítjük meg!
Regisztrálj - mielőtt elviszik előled!

Üze-net

"Akinek két ruhája van, az egyiket adja oda annak, akinek egy sincs." Lk 3.12

Támogatók

Adományozók



Baudolino, Voodoo, Rosa, Satyusek, Kriszta, Klára70, Jarilo, BágóAranymaszat, Teri, hancyka, Era86, andi0110, ketrin6miki70, inestimi, Blondie, kunlord87, Domingo, Márti, Abszolút0, Holle anyó, sugarymarta, perecz, Erzsike, Ypszilon, pompom, Bara, Mykiman, kordasnemarika, davide_organist, BenCry, Sövi,, Timi, Timi anyukája, Ákos fia, Mónika, Tibi, Olgi és sokan, sokan mások...

Sziamagyarország!

Nyomj egy sziát!
A megnyíló ablakban láthatod
a sziák számát.

Közös ivisz-regények

A leghatalmasabb szuperhős
Zulejka

3 szavas mese

Sziasztok smiley
Ez egy jó játék, szabályok:
-csakis 3 szóból állhat amit írsz,
-kétszer nem írhatsz egymás után,
-az "a"betű nem számít szónak.

Én kezdem:
Egyszer volt hol...

Ki van itt?

Oldalainkat 194 vendég böngészi

Bejelentkezett tagok

Nincs