| Kocsmai miniatűrök 13. (Andi mesél – Kulcskérdés) |
| Írta: Tánczos G. Károly |
| 2011. szeptember 02. péntek, 07:03 |
|
A múltkori írásomat egyesek túl szomorúnak, lehangolónak találták. Az is. Hogy miért? Legyen az én titkom.
A mi kocsmánkban van külön férfi és női WC (nem hímsovinizmus, nem udvariatlanság miatt a
sorrend, hanem a vendégek nemének gyakorisága kötelez). A nőinek kulcsa is van.
És most átadom a szót Andinak.
„Valamelyik nap bejött egy középkorú, nem, olyan öregecske férfi, és a női WC kulcsát kérte.
Sokatmondóan nézhettem rá, mert, elvörösödött arccal mondta, a feleségének lesz, aki kint áll a
bejárat előtt. Megkérdeztem tőle, miért nem a felesége jött ide. – Őt is be kellett volna hívnom?
Alig tudtam megállni nevetés nélkül. Sajnáltam szegényt, s csak annyit kérdeztem:
- Miért, egyébként nem jött volna be?”
Én nem álltam meg nevetés nélkül, s kimondtam ezt a közhelyet: „Bizony, nagy az isten állatkertje!”
Andi bólintott.
|
