Puliszka

Valamelyik nap szóba került a kukorica. Akkor jutott eszembe, hogy megpróbálok puliszkát főzni. Apa édesanyjának a szomszédjában Erdélyből való család él. Egy disznóvágáson ők főztek puliszkát,  Apa azóta is emlegeti milyen finom volt. A neten kezdtem el keresgélni, húú.. rengeteg féle recept van. Tejbegrízt már főztem kukoricadarából, most tudtam meg, hogy az a málé:) Nagyon finom, de nem csak az íze jó benne, hanem az a gyönyörűséges napfény színe.  Most pörkölt mellé, köretet akartam készíteni belőle.  Találtam is, egyszerűen, gyorsan elkészíthető. 1 liter tej/víz-hez, 20 dkg kukoricadara kell. A receptek néhol tejet, néhol vizet írnak. Én összehoztam őket,  Pityu szerint tejjel finomabb, de vízzel tovább eláll. Nálunk nem kell sokáig elállnia, ha finom, azért mert gyorsan elfogy, ha nem ízlik, akkor meg minek álljon el.. Tehát nálunk egy liter tejet és egy liter vizet összeöntöttem, és odatettem forrni, még így is több tej van benne, mint némelyik dobozos tejben:)). Egy nagy fej vöröshagyma felét két gerezd zúzott fokhagymával együtt, vajon megfonnyasztottam. Mikor a tejesvíz felforrt , tettem bele egy nagy csipet sót, és ezután a darát. Nagyon kell keverni, nehogy csomós legyen, én kézi habverővel kevertem addig, amíg beletettem a kukoricát, aztán váltottam át fakanálra. Hozzá öntöttem a vajas hagymát, és kevertem tovább. Kb. nyolc-tíz per alatt megfő. Gyorsan egy vízzel kiöblített lapos üveg tálba öntöttem, a tetejét elsimítottam és hagytam ebédig hűlni. Összeáll és szeletelni kell majd. Régen cérnával vágták fel és pont úgy ették, mint a kenyeret. Már a tálban megkóstoltam, ami benne maradt és megállapítottam, hogy valószínűleg finom lesz. Apának nagyon ízlett, a gyerkőcök először gyanakodva nézegették, de aztán felfalták. :) Készítettem képeket, de…:)) azt hittem már feltettem a gépre és töröltem. Pedig olyan szép volt.. és finom is.