| Egy önkéntes pályaőr feljegyzéseiből (4) |
 |
| Írta: Cseke Gábor | |||
| 2011. augusztus 03. szerda, 06:57 | |||
|
Találkára hívnak
Tegnap este csörgött a telefon. A drót végén bizonyos Bakter Bálint nevű fazon. Valami versgyárban dolgozik, őrként, hallottam már róla, de nem tudtam elképzelni, mit akarhat - és éppen tőlem.
- Szervusz, rokon! - így ő. Nem sokat teketóriázott!
- Rokon??!!! - hökkentem meg, valami nagyon furcsa hangon. Még én is megijedtem magamtól...
- Én Bakter, te meg bakter, mármint pályaőr, hát nem?
Mit is mondhattam volna erre? Nyeltem egyet.
- Figyu, kedves rokon - használta fel a zavaros csöndet a versgyári fazon. - Nekünk találkoznunk kellene, méghozzá minél hamarabb. Te amúgy is ki-kijársz az állomásra, mert olvastam ám a feljegyzéseidet, ezért javasolom, hogy ott ejtsük meg a találkát. Benne vagy?
Meg voltam döbbenve, de közben veszettül kíváncsi is lettem. Milyen az ember?! Megegyeztünk, hogy ma 10 és 11 óra között, a raktárépület melletti rámpánál találkozunk.
- Szürke kezeslábasban leszek - búcsúzott Bakter Bálint -, a hátán sárga VERSGYÁR felirattal.
Még van egy órám a találkáig. Mi a fene akar ez lenni?
{jcomments on}
|
