A szerelemről |
Az ember magatehetetlen, amikor szerelmi mélyütés éri. Nem keresi, nem találja a szerelmet, hanem ráismer, bár alig van erre ideje, hiszen a mámor a tornádó sebességével érkezik. Az élet egyszerre meghal és újjászületik.
Olyan az egész, mint egy vulkánkitörés, a múlt Pompei sorsára jut, vastag hamuréteg temeti be drámai gyorsasággal, és a friss láván új élet fakad. A szerelem okozta szomj csillapíthatatlan, a vágyódás elviselhetetlen. Ennek az állapotnak egyedüli feloldása a Másikkal való fizikai és lelki Egyesülés szakadatlan mámora. Kétségbeejtően kiszolgáltatott állapot, az ember mássá válik, mint ami addig valaha is volt, több lesz önmagánál, megszokott pszichikai-testi rendszereiből kilép – a semmibe. Ennek a semminek - másik világnak - a megtapasztalása, testi-lelki megsejtése maga a megistenülés érintése. Ebbe a térbe az ember nem léphet be, csakis a szerelem örvénye sodorhatja ide, amit az ember ama Másik lénnyel, önmaga csonka Univerzumának másik felével képes csak átélni.
|
Hozzászólások
szerelmi bánatom van és ezt megszerettem volna osztani azokkal akiket ez érdekel!
most már könnyebb!