Kajóf  Néprajzkutatók Tanácsának közleménye: Örömmel fogadjuk nemzetünk eme ősi rituáléjának fölelevenítését.

Tókiai Vendéglátók és Kocsmárosok Kamarája: Tiltakozunk az ellen, hogy egyes magukat vendéglátósnak nevező személyek ócska trükkökkel elvonják az emberek figyelmét a mértékletes és a mértéktelen alkoholfogyasztás hagyományaitól.

Pujatermelők Országos Szövetsége (Putesz): Újra bizonyságot nyert ősi növényünk nemzetgazdaságunkra meghatározó jelentősége.

Tókiai Harsona vezércikke: Felelőtlenül osztogatják a szájpadláshoz szorítható pujaszeletet, anélkül, hogy leírást adnának arról, hogyan lehet kiköpni.

Tókia Szava címlapján: Pujaszeletekkel szabadítsuk meg az emberiséget a lábgombától! (A szöveg alatt az egész címlapot betöltő lábgomba fényképe, amely az utolsókat rúgja.)

Nekahi közleménye: Bőlé Tarantella asszonyság elővigyázatosságra hívja fel a város lakóit és az egész nemzetet. Többek között nagyon figyelmesnek kell lenni nehogy fölcseréljük a lábujjközé való és a szájpadláshoz szorítandó szeleteket. Ezenkívül emlékeztetett arra, hogy az ősi rituálét mindig egy kajófa hűvösében végezték.

A helyi televízió közvéleménykutatást végezett az utca emberei között. Rögtön kiszúrták Karcsi bácsit, akit nagyon helyesen tipikusan utcai embernek véltek. Csak a feltett kérdés volt  enyhén szólva marhaság:

-Karcsi bácsi, ön szerint, aki sokat látott kajóf,  mi kajófok az orrlyukunba is dughatunk puja szeletet?

-Nem mindegyik kajóf teheti ezt meg. Ha legalább akkora marha, mint te fiam, akkor viszont teljes nyugalommal! -válaszolta bölcsen Karcsi bácsi és elkérte a gázsiját.

Szóval felbolydult az egész város. A maffia is kapcsolt. Tudományos tény volt ugyan, hogy a puja gumó nem narkotikum, de ha ráfogjuk, hogy az, akkor ugyebár sokkal többet ér. Több száz, már szállításra előkészített, berakodás előtt álló puja gumóval teli ládát cimkéztek át. Ráírták, hogy ezek a ládák karalábét tartalmaznak, így amikor megérkeztek a küldemények a célállomásra, felbontásuk után rögtön gyanúsak lettek, így az üzlet beindult.

A világsajtó is beindult. A Főpincér és Csapos produkcióját egy amatőr videós felvette, a földkerekség összes híradója lejátszotta a megdöbbentő képsorokat. Szinte egy időben szerte a világon Gumó Körök alakultak. Az internet segítségével a szeletek felhasználásának különböző módozatait dolgozták ki. Volt aki az első gumó szeletet mindig a bal láb kisujja mellé helyezését prefelálta. Volt aki a jobb láb gyűrűs ujjához ragaszkodott. Valóban a világhálón keringő videofelvételek jelentős különbségeket mutattak. A tókiai tv már említett riportere feldugta az orrába a gumó szeletet, mindezt filmre is vette. Óriási lett a nézettsége, mert  ilyen ritka nagy marhát talán csak egyszer láthat az ember életében. 

Még nem is említettem a mai napig megoldatlan óriási dilemmáról: a gumó egyszerre a szájpadlás alatt és a lábujjak között. A helyzet olyan súlyossá vált, hogy Karófia kormánya megbízta  a Kajóf Tudományos Akadémiát, hogy végezzen kutatásokat a helyzet feloldása érdekében. De szerte a világon több jelentős intézet és híres tudós foglalkozott eme nagy súlyú problémával. Sajnos megoldás a mai napig nincs.

A tarófiai árutőzsdén rövid idő alatt a puja gumó ára az égig szökött, növelve a termelési kedvet és nem utolsósorban a termelők hasznát. 

A kajófászat egyre inkább a háttérbe szorult. Tömegével kerültek a piacra a régen oly nagy becsben tartott kajófások. De nem kellettek a kutyának sem. Valamit javított a helyzeten a fellendülő puja szelet turizmus, mert ugye az igazi élmény mégiscsak a kajófák árnyékaban érhető el, de ez kevés volt az üdvösséghez.

Szóval Karófia gazdasága óriásit lendült, de szeplőként megmaradt a kajófászat gondja.