Csábi István: Karófia (4. fejezet:Kell egy kis bonyodalom) ) |
2011. július 15. péntek, 02:27 |
Minden a legnagyobb rendben volt. Az iskola nem bontotta meg Jóska és Pista nyugalmát. Élték a maguk békéét. Még focimeccsre sem jártak. Elég volt a teke és a lepkevadászat. Mégis bonyodalom lett belőle. Kedvenc helyükön, a homokos tengerparton Jóska tekét gurított, amikor elütötte a lepkét fogó Pista lábát. A baj nem is ez volt, hanem Jóska golyója irányt változtatva a tengerbe gurult, Pista lepkéje pedig szárnyát szegte a tétova lepkefogó háló miatt. (Gyengébb idegzetűek kérem a következő sorokat ne olvassák el: a lepke a zuhanás következtében a nyakát törte.) Most visszatérhet kedves olvasóm: a golyó túlélte. (Most aki nem bírja csukja be a szemét: a golyó nem lett meg) Mi történt ekkor? Pista bevonult egy kajófa hűvösébe. Jóska talált egy puja gumót. Gyorsan felszeletelte. Már ekkor elkezdődött ez a ronda szenvedély, minek később az egész globalizált világ a tanúja lett. -Pista! -No! -Hoztam pár felszeletelt puja gumót. -Jó. - Az egyiket tedd a szájpadlásod alá. A másikat én a lábujjaim közé illesztem. -Jó. Ez idáig még minden rendben volt. Jött két csavargó. Látta a békét. Nekünk is kell! Elcsórták Pistáék mellől a maradék gumót és gumó szeleteket. A két csavargó a zsákmánnyal elinalt. A rohanás vége mindig a pihenés. Most is így történt. Leültek egy kajófa alá, egyikük a szájpadlása alá helyezte kincsük egy darabját, másikuk a lábaujjai közé tette a szeletet. Megpróbálták egyszerre mindketten a szájpadlásos és a lábujjast módszert. Óriási lett a bonyodalom. Nem tudtak megszólalni, nem tudtak mozdulni. Valóságos kígyóbűvölés! Bűvölet, mámor! -Adjuk el! Mondta volna az egyik a másiknak, ha meg bírt volna szólalni. Már-már katasztrófális volt a helyzet, óriási szerencsére pont erre járt a Nemzeti Kajófakutató Hivatal egy magasrangú hivatalnoka, aki mindent tud a kajófáról és megrázta azt. A félérett gyümölcsből mindkét csavargó fejére pottyant egy darab. Mindketten valósággal kiköpték a puja gumó szeletet. Egyszerre szólaltak meg: -Eladjuk! Köszönet nélkül hagyták ott nagyszerű kutatót és hivatalnokot. Irány a kikötő! Térjünk vissza barátainkhoz, akik a mai napig semmit sem sejtve részesei, -sőt tulajdonképpen megalkotói- ,lettek csodálatos országuk egyik sikertörténetének. Hőseink nem kerültek újabb bonyodalomba, hiszen Pista ugyan nem tudott beszélni a puja szelet miatt, de bírt járkálni. Jóska ugyan korlátozva volt a mozgásban, de annál többet beszélt. A párbeszéd viszont kissé fura volt: -Pista, te láttál már tekegolyót dupla szaltót ugrani bicska mozdulattal? -(Jóska tágra nyitotta a szemét.) -Még én sem. -(Jóska csinált egy bicska mozdulatot.) -(Pista is csinált volna, de a gumó szelet miatt nem tudott, viszont megszólalt:) -Jó, hogy legalább az eső nem esik! -(Pista becsukta a szemét.) -Jár az osztályodba egy nagyon helyes csaj, Mendemonda! -(Pista kiköpte a puja szeletet, Jóska valósággal kitépte lábujjai közül ugyanazt!) Történetünk újabb fordulópontot vett, hiszen valahol most születik meg az a bizonyos Legenda nevű leányzó. A két jó koma barátsága újabb próbatétel elé került. Pista nagyon jól ismerte Mendemondát, sőt tett már pár bizonytalan lépést a nagyszerű leányzó meghódítása érdekében. Most meg itt a jókoma! Bölcsen hallgatott: -………………………………! -Van két tiszteletjegyem a szombati tekemeccsre, elhozhatnád! Pista jól tudta, hogy a tekemeccseken nem szednek belépőt. Jóska ezt nem tudta, hiszen ő csak gurított, nem belépett. Amikor pedig belépett, elvették a gurítását. Pista rövid mérlegelés után megszólalt: -Rendben, meghívom a meghívásodra. |