Szép ez a vasárnapi délután. Itt állunk, a város főterén, előttünk nyílnak a rózsák. A hátunk mögött fényes vendéglő. Terasszal. Az a neve, hogy Leo.

Mondom Zolinak, az én barátomnak, nem kellene nekünk is ide leülni, a teraszra? Jó ételek illata ömlik a Leo-ból...

Zoli szavakkal szokott játszadozni, azért is szeretek véle beszélgetni. Most is játszik a szavak­kal. Azt mondja, nyomatékkal: Le? Ó... Ide leülni nem nekünk való. Tudod te azt, hogy mennyi itt egy szimpla ebéd?

Mondom, én azt nem tudom, mert itt soha nem ebédeltem. De azt tudom, hogy nemrég itt, szemközt velünk, a túloldalon öles betűkkel volt kiírva, hogy Miénk a tér!

– Az igaz, hogy ez volt kiírva nemrég. De már nincs kiírva. És nem is lesz kiírva immár. Soha. És ha ki is írná valaki, nem lenne abban igazság. Mert ez a tér már nem a miénk. Gyere, sétáljunk egyet a téren. Figyeld meg, alig fogsz hallani valakit a mi nyelvünkön beszélni.

Sétáltunk egyet a téren. És alig hallottam valakit a mi nyelvünkön beszélni.

Mondom a barátomnak, azért erről a Leo-ról eszembe jutott valami. Szilárd Leó jutott eszem­be. És egy kedves történet. Elmondtam Zolinak a kedves történetet. Lehet, hogy nem épp ilyen részletesen, mint amiképpen most ide mellékelem :

„Francis Crick, aDNSszerkezetének és szerepénekNobel-díjasmegfejtője jegyzett fel egy történetet:Enrico Fermitsok minden érdekelte, így ez élet eredete is. Egyszer baráti társaság­ban ezt mondta: ATejútrendszerbenvan legalább százmilliárd csillag, többé-kevésbé olya­nok, mint aNap. Sokuk körül bolygók keringenek, egyeseken folyékony víz is előfordul. A vízben a csillagfény hatására kémiai vegyületek szintézise indul meg, az óceánból langyos tápláló leves válik. Ebből az erőlevesből önreprodukáló struktúrák táplálkoznak. A természe­tes kiválasztódás belőlük mind fejlettebb, komplexebb lényeket hoz létre. Civilizációk kelnek életre, velük tudomány és technika. Újabb és újabb bolygókat keresnek fel ezek az értelmes lények, bejárva az egész Tejútrendszert. Ezeknek a rendkívül okos lényeknek a figyelmét aligha kerülheti el egy olyan szép bolygó, mint aFöld. De hát akkor hol vannak?” A kérdésre a jelenlévő Szilárd Leó rögtön válaszolt: „Itt vannak közöttünk. Kicsit furcsa az angol ki­ejtésük. Magyaroknak mondják magukat.” (Wikipedia)

Azt mondja Zoli, szép. És ő az angol kiejtést máris be tudja helyettesíteni. A mi kiejtésünkkel. És a szép bolygót, a Földet is be tudja helyettesíteni. Ezzel a főtérrel. Ezzel a várossal. Csak az értelmes lényeket nem tudja behelyettesíteni.

– Nézz rám, én egy értelmes lény vagyok? Még annyit sem engedhetek meg magamnak, hogy leüljek oda, ahová az van kiírva, Leo.