A nem pont Pestről jött ember amikor belépett, azt mondta, az ő neve Misi.
– Szabad-e belépnem ide, kissé kótyagosan? – kérdezte Misi.
Mondom, direkt egy kissé kótyagos embert várok, Misi. Akivel el lehet beszélgetni.
– Akkor szabad-e ide leülnöm? – kérdezte Misi.
Mondtam, üljön le nyugodtan, Misi.
– Micsoda szerencséje van magának, hogy ebben a kicsi boltban nincs pult, ahová az ember le tudna könyökölni! Mert ha én ide le tudnék könyökölni, elmondanám magának szépen, sorjában, talán egészen reggelig, hogy mi a helyzet velem. Megpróbálom így is. Ülve.
– Remélem, azért nem egészen reggelig, Misi – jegyeztem meg kissé barátságtalanul.
– Nem. Nem egészen reggelig – mondta a nem pont Pestről jött ember. – Az a helyzet, hogy én nem pont Pestről jöttem, hogy elverjem a pénzem. Nekem is van egy kis vállalkozásom. De nem pont Pesten. Rajtam kiüt a veríték, amikor valaki bejön hozzám, a kis vállalkozásom­ba és azt mondja, Pestről jött. Aztán kiderül, hogy nem pont Pestről jött, hanem valahonnan mellőle. Vagy egy kicsit távolabbról. Az ilyen nem pont Pestről jött emberek miért nem mond­ják meg már az elején, hogy nem pont Pestről jöttek? Vagy egy kicsit távolabbról? Szégyellik, hogy Pest mellől jöttek? Na, ez az egyik. A másik az, hogy itt, szembe velem látok egy bögrét. Én azt a bögrét most magától megveszem. Ha ismeri maga azt a verset, hogy A bögrét két kezébe fogta,úgy estefelé egy vasárnap, csöndesen elmosolyodott s ült egy kicsit a félhomályban...
Folytattam.
– Na, látja, van, akinem tudja folytatni. Rajtam kiüt a veríték, amikor valaki ezt a verset nem tudja folytatni. Tudja mit? Megveszem magától azt az egész felső sort, ami van azon a polcon. Az egészet megveszem! Ha azt is tudja folytatni, hogy ki gépen száll fölébe, annaktérképetáj.
Folytattam.
– Most pedig szépen csomagolja be nékem azt az egészet! Ha lesz oly.
Lassan csomagoltam, s mondtam, leszek oly. Csak nehogy meggondolja magát, fölöslegesen ne csomagoljak. Mert én csomagolni nem tudok és nem is szeretek. Különösképpen fölös­legesen nem.
Csomagolás közben megkérdeztem a nem pont Pestről jött embertől, mi a logika abban, hogy a bögréről egyenesen a repülőgépre szökött a gondolata, s nem egy szép kancsóra. Mert az jobban találna a bögréhez, mint egy repülőgép. Azt felelte, ebben az a logika, hogy ő ebből a városból repülőgépen megy haza. Nem pont Pestre. Az a logika. És még van egy másik logika is abban, hogy az ő gondolatai szökdösnek. Egyik tárgyról a másikra. Egyik dologról a másik­ra. A jó versek éppen azért jó versek, mert szabadon engedik szárnyalni az ember gondolatait. Ahová éppen akarnak. Ő ugyan nem költő, de tudja, melyik a jó vers és melyik a rossz vers. Nem kell ahhoz az embernek pont pestinek lenni, hogy erre rájöjjön.
– Most pedig hívhatna egy taxit. Ha lesz oly.
Hívtam egy taxit A sofőr azt mondta a nem pont Pestről jött embernek:
– Uram, maga kissé részeg. Látszik a szemén és minden mozdulatán. A maga farzsebéből folyik ki a pénz. Kilátszik egy köteg a farzsebéből. És én csak akkor vagyok hajlandó magát szállítani, ha előbb az összes pénzét itt, helyben megszámoljuk, s papírra tesszük, mennyi pénze van. Akkor elszállítom, másképpen nem.
Mondom a sofőrnek, ez az ember Pestről jött és tudja mit csinál, nem annyira részeg, hogy ne tudná, mit cselekszik. Felőlem azért a pénzét megszámolhatják és papírra is tehetik, mennyi van. Ha akarják.
A nem pont Pestről jött ember megveregette a sofőr vállát és azt mondta neki:
– Maga pont Pesten megélni sem tudna. Csak mellette. Valahol ott, ahol én. És most segítsen nekem ezt a csomagot innen kivinni. Legyen oly.
Másnap, úgy déltájt teljesen józanul lépett be a kicsi boltba a nem pont Pestről jött ember. A sofőr kíséretében. Azt mondta, búcsúzni jött, mennek a röptérre. De azért tiszta kíváncsiság­ból megkérdezi tőlem, ki írta a következő sorokat: Francia voltam – megbántam nagyon – Párizs szült, ott, hol Pontoise vagyon. Egy jó öles kötéllel nyakamon, Immáron seggem súlyát latolom.
Mondom, Villon.
A sofőr azt mondta a nem pont Pestről jött embernek, na, gyere Misi, még lekéssük a repülő­gépet. Az éjjel eleget villogtunk...