Újra és újra azt kérdezem, ki vagyok én, pedig már ezerszer is éltem, megszülettem,

Mégsem tudom merre jártam, mikor kezdődtem, álmaimban mit csináltam.

A végtelenben lebegek, tér-idővel egybekelve, minden másságot felölelve,

Hosszú korszakokat megélve, mindig önmagamat keresve.

Káoszokon átrepültem, megégve, majd felemelkedve,

Mennyei üzenetet keresve, újra meg újra azt kérdezve,

Honnan jöttem, miért vagyok, az élet szépségéhez hogyan tartozom,

Ki az, ki felébred bennem, ki az kit örököltem.

Mi van lelkem tarsolyában, mit hordozok földi tarisznyámban.

Kinek kellek így isten nélkül, kivel kélek így napom nélkül!