Kenéz Ferenc:

(ENNYI MARADT...)

Ennyi maradt.
Ülünk a jéghegy körül.

Ennyi a birodalmunk.
Volt, amit elveszítettünk.
Volt, amit elvettek tőlünk.
Ennyi a mienk. Ennyi maradt.
Ez a hét-nyolcad rész
a víz alatt.

Kenéz Ferenc (sz. 1944) mindig elsősorban mint költő izgatott, naivnak álcázott, roppant bonyolult és felkavaró költészetével. Az (Ennyi maradt...) különösen azért izgalmas, mert mig költészetének veleje igazából ama hétnyolcad víz alatti rész, e miniatűrje maga a hánykolódó víz fölött őrködő matróz az árbockosárban.

Cseke Gábor:

JÉGHEGY TE MINDENÜNK

egész életünket maradék belátható jövőnket tettük fel rád
még ha el is olvadsz szép lassan végzetünkként akár a hűlt remény
te vagy a végső menedék a mentősök kezében imbolygó hordágy
fehéren felszikrázó lelkünk mélyéről előbukó költemény

vagy az alfa és az omega is tán hiszen e kettő bilincse egy
egyik a másikat vonszolja magával egyszerű mint az egyszeregy

de hogyha itt a vég hát akkor valahol kéznél lehet a kezdet
jövőbe hajszol ez a gyötrelmes panasszal terhes visszaút
jéghegy te mindenünk mi elbírunk akárhány keresztet
ha hirnökeid lehetünk és nem vértanúk