Ha van valami igazi élet a faluban, akkor azt az igazi életet az Iduka tyúkjai tojják. Az ő öreg tyúkjai.

Kicsi, kerek, beteges, nyílt szívű és jó lelkű asszony Iduka. Az én unokatestvérem. Hetente eljön alszegből, ide, anyámhoz, hozza a tojásokat. Hogy jusson belőlük nekem is. Mert tudja, én nem szeretem az állam tojásait. Sem pedig a globális tojásokat. Csak az otthoniakat szere­tem.

Most itt van éppen. Beszélgetünk. Kérdem, mi lehet a másik unokatestvérünkkel, a mi Em­mus­kánkkal? Mert fölhívott hajnalban Székesfehérvárról, hogy én kerestem-e őt telefonon? Pedig én őt nem kerestem. Fölhívott hajnalban...

– És mi van a mi földjeinkkel, Iduka? Például az alszegbéli Gátrétjivel? Rég nem jártam arrafelé...

– Meghajigált föld az, Feri. Megharagudhatott nagyon ránk a patakunk, Feri. Magára hagytuk nagyon azt a földet. A termő részét elvitte, s kövekkel töltötte meg a helyét. Csupa kő van ott, patakmeder. Csak a szilvafák maradtak meg a mart alatt, csak a szilvafák. Azok is megöre­ged­tek. Nem gondozza őket senki. Mi is megöregedtünk.

– Jól mondod, Ida! De nem csak a patakunk haragudott meg. A fák is a kertünkben. Az almafák, ha teremnek is valamit, eldobják maguktól almáikat. Még éretlen korukban. Tudják már, hiába érlelnek gyümölcsöt, azt föl nem szedi senki.

– Úgy vagyunk a lelkekkel is, Feri. Valami a lelkeket is meghajigálta. Hazajön valahonnan egy szomszéd, éppen csak köszön, s azután elvan magában a saját udvarán. Aztán megint el­megy valahová. Valameddig. Mert menni lehet. Legtöbben elmennek Pestre.

– És jól meggazdagodnak Pesten. Tudod, mivel gazdagodnak meg? Egyetlen szóval lesznek gazdagabbak. Azzal a kiállhatatlan szóval, hogy egyébként. Ezt hallják egész nap odaát: egyébként. Mert ott még az időjárást is úgy kezdi a bemondó, hogy egyébként esőkre lehet számítani. Vagy nem lehet. Mivel kenhették be ezt a szót, hogy úgy ráragad itt is mindenkire? Mert bekenték.

– Meg vagyunk jól hajigálva, Feri...

– Mi aztán meg, Ida...

– Azért ha nem akarsz nagyon szomorú lenni, ne is menj Gátrétje felé. És nehogy itthon felejtsd megint azt a néhány tojást...