A karikós lábú szomszéd minden nap bejött a kicsi boltba. Zsebéből kilógott egy üres üveg nyaka. Hozta, hogy valami erősebb likid dolgot töltsek belé. Ne sört. Így mondta, valami erő­sebb likid dolgot.

Egy napon megállt az ajtóban. Mind a két tenyerével a zsebére csapott és azt mondta, marad­jak nyugodtan, most üveget nem hozott, de a szerény véleményét igen. Erről a kicsi boltról.

– Hallgasson ide, főnök! Maga tudja, ki volt az a Nagy Sándor?

– Miért ne tudnám? Nagy Sándornál nagyobb hadvezér kevés volt a világon.

– Én nem arról a Nagy Sándorról beszélek, aki hadvezér volt, hanem arról akitől maga meg­vette ezt a kicsi konyhát. És csinálta belőle ezt a kicsi boltot. Maga nem vette észre, hogy az emeleti rész jóval nagyobb, mint ez az alatta lévő kicsi bolt? – kérdezte a karikós lábú szom­széd.

– De. Észrevettem. Az emeleti rész jóval nagyobb...

– Na, látja, erről van szó! Ez a konyha, vagyis a kicsi bolt neki van építve a szomszédos, hatalmas háznak. A szomszédos, hatalmas ház gazdája egyszer átjött Nagy Sándorhoz. És azt mondta Nagy Sándornak, te, Sándor, olyan kicsi a konyhátok, hogy abban ti négyen tisztessé­gesen el sem fértek. Éppen ezért én ennek a konyhának a felét tőled megveszem. Errébb hozom a falat, s a konyhátok felét odacsapom a kamrámhoz. Hogy legalább a kamrám legyen nagyobb. És ez a Nagy Sándor eladta a kicsi konyhájának a felét a hatalmas ház tulajdono­sának. Ezért ilyen kicsi a maga boltja. Érti, amit mondok? Ez a kicsinység átka. A hatalmas házhoz oda lehet csapni egy kicsi konyha felét. Vagy az egész kicsi konyhát. Mert úgy sem lehet abban a kicsi konyhában tisztességesen elférni. Ez a kicsinység átka, főnök! Mert azt a hatalmas házat nem lehet odacsapni egy kicsi konyhához.

Igazat adtam a karikós lábú szomszédnak. Azt mondtam, csakugyan, ezért ilyen kicsi az én boltom. Ez a kicsinység átka. De nehogy nagyon elbízza magát a karikós lábú szomszéd, megtoldottam az ő igazságát egy megjegyzéssel:

– Azért a nagyságnak is megvan a maga átka...

– Ezt hogy érti? – kérdi a karikós lábú szomszéd.

– Ezt én úgy értem, hogy ha arra a másik Nagy Sándorra, a hadvezérre gondolok, azonnal elő­jön a nagyság átka is. Mert az a híres Nagy Sándor, miután meghódította Perzsiát, nem elége­dett meg Perzsiával. Birodalmához akarta csapni egész Indiát. Sőt, Kínát is. Hogy legyen nagyobb az ő birodalma. Mikor még azzal sem bírt, amit már egyszer meghódított. Ez a nagy­ság átka. A nagyság soha nincs megelégedve a nagyságával. Ebbe is halt bele ez a hadvezér Nagy Sándor.

– Ez a kettő ugyanaz, csak más szemszögből nézve – mondta a karikós lábú szomszéd. – Hát nem azt mondtam, hogy azt a hatalmas házat nem lehet odacsapni egy kicsi konyhához? Én a maga kicsi boltjának szemszögét választottam, nem a szomszédja hatalmas házát néztem. És nem Indiát. Ezért veszem észre mindig a kicsinység átkát. Mégis, maga milyen szemszögből nézi a világot?