Szórd szét kincseid -
a gazdagság legyél te magad.
(Weöres Sándor)

Kosztolányi az alvilágban 5. E-mail
Írta: Carlofranco   
2010. november 26. péntek, 10:58

Fejezet, melyben új lakó érkezik, új színt hozva a Csapatba, zöldet

 

    Általában Gebe hólyagja ébredt elsőnek. Felébresztette a lábakat, s elindultak a kert hátuljában álló budi felé. Visszafelé jövet kicsit elidőztek a körtefa előtt. „Jó reggelt!” – szokta köszönteni a fát Gebe szája. A fülek még alszanak, hozzászoktak, hogy Béla veri ki dobhártyájukból az álmot.

    Kiment Gebe azon a reggelen is a kert hátuljába, visszajött, megállt a körtefa előtt, köszöntötte.
- Jó reggelt!
- Brekeke!
         A fülek egy dalról álmodtak, amit Gebe édesanyja énekelgetett egykor kenyérdagasztás  közben. Ebben az idillben annyira disszonánsnak hatott a fenti hangsor, hogy fülei felébredtek, s Gebe tisztán hallotta:
- Brekeke!
          Körülnézett
- Van itt valaki?
- Brek. Brekeke!.
          Odafordult. Levelibéka ült a körtefa egyik ágán. Tojásdad szembogarai Gebére szegeződtek.
- Jó reggelt! – Gebe a kis állat felé nyúlt. Az hátrébb húzódott.
- Ne félj, nem bántalak!
- Brekeke! Brekekeke!
          A béka néhány szökelléssel eltűnt, rövidesen negyedmagával jött vissza.
 - Brekeke! Brekekeke! Brekekekeke!
          „Ez biztos az asszony.”
          Ültek sorban az ágon, két nagyobbacska levelibéka, és két kicsi.
 - Gebe vagyok. Itt lakok. Én, Béla, meg Gizike. Most költöztetek ide?
- Brekeke, brek, breke! Breke, brekekekekeke.
 -Brek!
    Végre csend lett. Gebe közelebb hajolt hozzájuk, sorra szemügyre vette őket. Minden mozdulatát nyolc békaszem követte.
- Szépek vagytok. Meg mi is szépen vagyunk! – Gebe beletúrt a hajába. – Béluska undorodik a békáktól. Tudjátok, ez valami pszichés dolog nála.
- Brekeke, brek!
- Igazad van, koma! Ne foglalkozzunk Bélával! Legyünk cimborák!
          A béka szeme felcsillant, amint a nap elől eltakarodott az éjszakából itt maradt sötét felhő.
     Párja a kicsiket maga előtt terelgetve eltűnt a levelek között.
     Néhány napig csak reggelente találkoztak. Gebe legyeket hozott a levelinek. (A Pók halála óta ujjai elfelejtették a műveletet, újra el kellett magyaráznia nekik.) A béka artistamutatványokkal hálálta meg az ajándékot.

Gizike rögtön a szívébe zárta a kétéltűeket. Nyár végén, amikor észrevette, hogy a nőstény áldott állapotban van, kölcsönkérte Béláéktól a lavórt: majd ő gondoskodik a kisdedekről! Tervéről akkor mondott le, amikor Kosztolányi megkérdezte tőle: mégis mit kezd ebben a lavórban körülbelül ezer ebihallal?

Gizike szomorúan állapította meg, hogy amit annak idején elmulasztott, azt már nem hozhatja be. Mosolyogva lekísérte a békamamát a vízpartra. (E naptól számítjuk a lavór Kosztolányi-rajongásának megszűnését is.)

Béla kezdetben kerülőúton ment a vécére. (A csalán megtudva e vargabetű okát, jól megcsipdeste.) Valahogy a körtét sem kívánta. Gebe biztatására

(„Ilyen beszari férfit se hordott még a hátán Pest-Buda!”) és Gizike dorgálására („Nem szégyelli magát? Nézzen rájuk! Nézze az ártatlanokat!

Ugyanolyan cihás nyavalyájuk lesz, mint magának, mert úgy érzik, lenézi őket!”) mégis erőt vett magán, s ha egyelőre meg nem is kedvelte őket, elfogadta kertjének új lakóit.
     Kosztolányiban kegyetlen emlékkép tolult föl első találkozásukkor: a „rút varangyra” gondolt, akit otthon, Szabadkán Brenner Jóskával (később Csáth Géza néven lett zseniális író és öngyilkos) „nyakig vérbe és sárba” pusztítottak el, „mint a hentesek”. Lelkifurdalás és szégyen égette. A leveli ismerte az embert – a kegyetlenség és a jóság e számtalan alakban és arányban előforduló keverékét -, megbocsátóan nézett rá. (Feltehetően sohasem olvasta A szegény kisgyermek panaszait; egyetlen Kosztolányi Dezsőről készült bio- vagy bibliográfia sem beszél a kötet Hyla arborea nyelvre történő fordításáról, a békákról szóló szakirodalom pedig egyenesen meg sem említi Kosztolányi nevét! Hogy miért nézett mégis megbocsátóan a költőre /stb./, egyszerűen belátható, ha figyelembe vesszük az ösztönök vagy elfojtott emlékképek feltörésével járó impulzusnövekedést, és nem feledkezünk meg a levelibéka legendás érzékenységéről.)

Kosztolányi hálásan nézett vissza.
     Egyéb előnyös tulajdonságai is voltak a békának, ezek elismertté és megbecsültté tették a Csapatban. Ha megérezte szomorúságukat, levertségüket,azonnal bohóckodni kezdett, salto mortalékat csinált az asztalon (egyszer-egyszer szándékosan fenékre huppant), úszógyakorlatokat mutatott be családjával a lavórban.
     Hetedik búskomorságát is enyhíteni tudta. A fiú akkor már napok óta nem szólt, nem mosolygott egy csinos, de csélcsap színésznőcske miatt. Látván kínkeservét, a béka új számot eszelt ki: utánozta a Főnököt. (A Főnök adott a tekintélyére, mert bár ugyanúgy levert és szomorú volt, mint minden levert és szomorú ember szokott lenni, a többiek előtt nem mutatta, hogy bánkódik az elszalasztott lehetőség miatt, amit Gizikének köszönhettek, aki éppen egy nyugalmazott, de a volt munkahelyével jó viszonyt ápoló, időnként a munkába is bekapcsolódó rendőrtisztben ismerte fel élete második legnagyobb szerelmét, s elfeledkezett céljukról: egész úton magával cipelte, felelevenítették a régi szép időket az akkor még fiatal és „teljesen díjbirkózó kinézetű” férfival, akinek jelenlétében, ugye, mégsem célszerű egy ékszerüzletet kirabolni, nem, a Főnök inkább hazament, hogy kedves műtárgyai között küzdjönlevertsége és szomorúsága ellen sikerrel, hiszen ahogy nézte a falakon lógó gyűjteményt, eszébe jutott a trák áldozati tál /az i.e. 7. századból /, Sanyi, meg az, hogy a konkurencia éppen aznap lopta el ezt a felbecsülhetetlen értéket, és ahogy mindez eszébe jutott, olyan dühbe jött, hogy levertsége és szomorúsága elmúlt, mérgében elindult, hogy még egyszer megleckéztesse Sanyit, és hogy éppen akkor érjen oda, amikor a béka őt utánozza.) Felfújta a torka alatt feszülő hangzacskóját, mellét kidüllesztette, szemeit forgatta. Ekkor nyílt az ajtó. A tükör gyorsan más szobarészletet mutatott, de a Főnöknek
az a villanás is elég volt, hogy meglássa, mi történik itt. Meglátta, s olyat tett, amit előttük még soha: elkezdett kacagni.

A béka elérte célját, Hetedik felvidult, s még aznap este új barátnőt (egy csinos, de csélcsap táncosnőt) szerzett magának.
    Gebét két ízben mentette meg a béka.
    Történt egyszer, hogy barna és fekete cipőkrémet kellett szerezni. Nem is lett volna Gebe, ha ennyivel beéri! Bízott a hasában! E gyermekinek tűnő hit megértéséhez idézzük az Alvilág Legendáriumát: „Mikoron Isten az ember teremtésében eljutott a hasig, megtorpant. Elszontyolodott. Minden titkok tudója, Lucifer álmot bocsátott rá. Egyiptom, Athén, Róma, stb. után, az Úr elvetődött az Ő 192.. esztendejének egy budi kiskocsmájába. Mikoron meglátta Gebét az ő tizenöt korsó söre mellett, felujjongott. Be van fejezve a nagy mű, igen!” Ám nincs az a mitikusan nagy has, amit néhány tucat pipere- és háztartási cikk feltűnően nagyra nem növelne! Fel is tűnt a járőröző rendőrnek, főleg amikor a kabát és az ing alól potyogni kezdett az áru. Üldözőbe
vette a maglepő gyorsasággal elfutó férfit. Gebe már majdnem megmenekült, amikor a rendőr eleresztette a kutyát. E válságos helyzetben avatkozott be a béka. Egy bokor alatt szundikáló macskához csattogott, addig ingerelte, míg felébredt. Maga után csalta az úton, majd megbújt a fűben. A kutya – kezdő lehetett még – abbahagyta Gebe üldözését, és a macskára fordította a figyelmét. Gebe megmenekült.

     Történt másszor, hogy Gebe egyedül maradt otthon. Béla egy vidéki rokonát látogatta meg. (Gebe javaslatára vitt néhány monogram nélküli csecsebecsét ajándékba. A rokon csak ennyit mondott: „Hiába, Pest, az Pest!” Béla nem árulta el, hogy Budán lakik.) Gizike Hévízre utazott reumáját gyógyíttatni. A beutalót Hetediktől kapta. (Ő dr. Hajnaly Hubától, aki híres specialista volt a 30-as évek második felében. Főleg útlevelekre és személyi igazolványokra specializálódott, de barátja kedvéért megcsinálta a beutalót az összes látlelettel együtt.)

     Gebe egyedül volt és rettentően éhes. A tartalékot mind felélte, az üzlet pangott. Egy délelőtt a körtefa is széttárta ágait: ennyi volt, kész, vége! Annyi pénze maradt, hogy egy vendéglőben pár szelet kenyeret rendelhessen (sóval, paprikával, de zsír nélkül!). Szomorúan nézte a „HITEL NINCS! /Szécsényi/” feliratot, az asztalnál helyet foglaló kövér férfi pirospozsgás arcát, tekintetével követte a pincért, aki hozta a tál gulyást. Mintha csak Gebét akarná bosszantani, a vendég nem kezdett hozzá rögtön, kevergette a tálban, beszívta gőzét, várta, hogy hűljön. Azon hangok visszaadása, melyeket Gebe emésztőszervei ezenközben kibocsátottak, mindmáig az irodalom megoldatlan problémái közé tartozik. A zsebében lapuló béka mindenesetre „save our souls”-nak fordíthatta, mert cselekvésre szánta el magát. Amikor a férfi elfordult, hogy erős paprikát rendeljen, beleugrott a levesbe. A merőkanál éppen szedni készült, amikor a béka szeme periszkópként felbukkant. A férfi hunyorgott, megrázta fejét, a béka alámerült. Újabb kísérlet, most az egész fejét és a hátát megmutatta. A férfi elvörösödve kiabált a személyzet felé, közben a béka kiugrott a tálból. Gebe szalvétával letörölgette a nyomokat.

Jöttek a pincérek, Gebe természetesen nem látott semmilyen békát, s szerény gasztronómiai ismeretei szerint a gulyásleves megvan varangyosok nélkül is, az úr biztosan fáradt, látszik rajta, hogy sokat dolgozott! A vendég lecsillapodott. Nyúlt a merőkanálért. A béka most kidugta fejét a tál mögül, aztán futás vissza Gebe tenyerébe! Végül is a férfi – öt marcona pincér unszolására – fizetett és távozott. Gebe odaszólt az asztalt leszedni készülőnek: „Ne vigye el! Ki van fizetve, nem? Én szeretem a békalevest!” Mind megette, sok kenyérrel.

Olyan jókedvű lett, hogy legyet lehetett fogatni vele. Fogott is agyafúrt segítőjének Calliphora vicinát és Chrysops caecutienst, ami igen finom falatnak számít leveliéknél, pedig csak „közönséges pőcsik”!
     A béka teljes jogú tagja lett a Csapatnak.
     Senki sem gondolta, hogy a legnagyobb szolgálatot azzal teszi, hogy engedelmeskedve a természet törvényének betakarózik, és a falnak fordul.

 

Hozzászólások 

 
#2 Manuel 2019-05-06 07:17
I got this website from my pal who shared with me on the
topic of this site and at the moment this time I am browsing this web site and reading very informative articles or reviews here.



Feel free to surf to my web site :: find
this: https://www.emailmeform.com/builder/form/acBQ730x6fzf7Rj
Idézet
 
 
#1 Britt 2019-04-12 11:52
I enjoy what you guys are up too. This kind of clever work and
coverage! Keep up the terrific works guys I've added you guys to
blogroll.

My blog: here: https://themepalace.com/users/routersettings
Idézet
 

Szóljon hozzá!

A regisztráció nélküli latógatók hozzászólásait, csak az adminisztrátor ellenőrzése után jelenítjük meg!
Regisztrálj - mielőtt elviszik előled!

Üze-net

"Akinek két ruhája van, az egyiket adja oda annak, akinek egy sincs." Lk 3.12

Támogatók

Adományozók



Baudolino, Voodoo, Rosa, Satyusek, Kriszta, Klára70, Jarilo, BágóAranymaszat, Teri, hancyka, Era86, andi0110, ketrin6miki70, inestimi, Blondie, kunlord87, Domingo, Márti, Abszolút0, Holle anyó, sugarymarta, perecz, Erzsike, Ypszilon, pompom, Bara, Mykiman, kordasnemarika, davide_organist, BenCry, Sövi,, Timi, Timi anyukája, Ákos fia, Mónika, Tibi, Olgi és sokan, sokan mások...

Sziamagyarország!

Nyomj egy sziát!
A megnyíló ablakban láthatod
a sziák számát.

Közös ivisz-regények

A leghatalmasabb szuperhős
Zulejka

3 szavas mese

Sziasztok smiley
Ez egy jó játék, szabályok:
-csakis 3 szóból állhat amit írsz,
-kétszer nem írhatsz egymás után,
-az "a"betű nem számít szónak.

Én kezdem:
Egyszer volt hol...

Ki van itt?

Oldalainkat 930 vendég böngészi

Bejelentkezett tagok

Nincs