Fordította: Patai Anna

Képzeljenek el egy nagy robbanást, ahogy ezer méter magasan repülnek. Képzeljenek el egy füsttel telt repülőgépet. Képzeljék el, ahogy a motor ezt a hangot adja ki: klakk, klakk, klakk, klakk, klakk, klakk, klakk. Félelmetes hang. Egyedülálló helyem volt aznap. Az 1D ülésen ültem. Én voltam az egyetlen, aki beszélni tudott a légiutas-kísérőkkel. Szóval rögtön rájuk néztem, és azt mondták: "Semmi probléma. Biztos beszippantottunk néhány madarat." A pilóta már visszafordította a gépet, és nem voltunk túl messze. Látszott Manhattan. Két perccel később, három dolog történt egyszerre. A pilóta egyvonalba állította a gépet a Hudson folyóval. Általában nem ez az útvonal. (Nevetés) Kikapcsolta a motorokat. Képzeljék el, hogy egy repülő nem ad ki hangot. És aztán kimond két szót -- a legszenvedélytelenebb két szót, amit valaha hallottam. Azt mondja: "Becsapódásra felkészülni." Ekkor már nem kellett az utaskísérőkkel beszélnem. (Nevetés) Láttam a szemükön a rettegést. Vége volt az életnek.

 

Most szeretnék megosztani három dolgot, amit aznap megtudtam magamról. Megtanultam, hogy minden egy pillanat alatt változik meg. Van egy bakancslistánk, hogy mit szeretnénk elérni az életünkben, és azokra az emberekre gondoltam, akiket el akartam érni, de nem tettem, a kapcsolatokra, amiket rendbe akartam hozni, az élményekre, amiket át akartam élni, de nem tettem. Ahogy ezen gondolkoztam később, kitaláltam egy mondást, miszerint "Rossz borokat gyűjtök." Mert ha a bor kész van és az a személy ott van, kinyitom. Már semmit nem akarok későbbre halasztani az életben. És ez a sürgősség, ez a céltudatosság komolyan megváltoztatta az életem.

 

A második dolog, amit megtanultam aznap -- miközben épp elhúztunk a George Washington híd fölött, nem sok helyet hagyva -- Azt gondoltam, hú, valamit tényleg nagyon bánok. Jó életet éltem. A saját emberi hibáimmal, próbáltam jobb lenni mindenben, amit kipróbáltam. De az emberi gyengeségem teret engedett az egómnak. És megbántam az időt, amit elvesztegettem olyan dolgokra, amik nem számítanak, azokkal az emberekkel, akik számítanak. És a kapcsolatomra gondoltam a feleségemmel, a barátaimmal, emberekkel. És később, ahogy erre gondoltam, elhatároztam, hogy kiiktatom a negatív energiát az életemből. Nem tökéletes, de sokkal jobb. Két éve nem veszekedtem a feleségemmel. Nagyszerű érzés. Már nem akarom, hogy igazam legyen, azt választom, hogy boldog legyek.

 

A harmadik dolog, amit megtanultam -- miközben a belső órájuk kezd visszaszámolni: "15, 14, 13". Látják, ahogy közelít a víz. Azt mondom: "Kérlek, robbanj fel." Nem akarom, hogy a gép 20 darabra szakadjon, ahogy a dokumentumfilmekben szoktuk látni. És ahogy közeledünk, az az érzésem támadt, hogy a halál nem félelmetes. Mintha egész életünkben erre készültünk volna. De nagyon szomorú volt. Nem akartam meghalni, imádom az életem. És ez a szomorúság igazából egy gondolat köré épült, hogy csak egy dolgot kívánok. Bárcsak látnám a gyerekeimet felnőni. Egy hónappal később a lányom egy előadásán voltam -- elsős, nincs sok művészi tehetsége... ...még. (Nevetés) És bőgök, sírok, mint egy kisgyerek. És ez teljesen normális volt számomra. Rájöttem akkor, összekötve ezt a két pontot, hogy az egyetlen dolog, ami számít az életemben, hogy nagyszerű apa legyek. Mindenek felett, mindenek felett, az egyetlen célom az életben, hogy nagyszerű apa legyek.

 

Egy csodát kaptam ajándékba, hogy aznap nem haltam meg. Még egy ajándékot kaptam, hogy megpillanthattam a jövőt, és visszajöhettem, hogy máshogy éljek. És arra bátorítok mindenkit, aki ma repül, képzelje el, hogy ugyanez történik a repülőjén -- de remélem nem -- de képzeljék el, hogy változnának meg? Mit végeznének el, amit eddig halogattak, mert azt hiszik, hogy örökké élnek? Hogyan változtatnák meg a kapcsolataikat és a negatív energiát a kapcsolataikban? És mindenek felett, a legjobb szülők-e, akik lenni tudnak?

 

Köszönöm.

 

(Taps)