| Hordalékok 5. |
 |
| Írta: Tánczos G. Károly |
| 2011. április 28. csütörtök, 11:41 |
|
A ’80-as évek közepén elkezdett, s mind a mai napig be nem fejezett írásmű hordalékai
MELYBEN KOSZTOLÁNYI ROSSZ PASSZBAN VOLT, MÉGSEM TUDOTT ELLENÁLLNI AZ ÚJSÁGÍRÓK CSÁBÍTÁSÁNAK. (KÉSŐBB BEVALLOTTA, HOGY NÉHÁNY VÁLASZÁT SZÍVESEN ELFELEJTENÉ, DE MINT MONDTA, AZ MÁR LEHETETLEN)
- Hogy van, Mester?
- Magyarul.
- Készül vers, regény, novella?
- Igen, élek.
- Mi a szépség, Mester?
- Dajkamese.
- Hogy értsem ezt?
- A dajka meséje havas téli estéken a kandalló előtt.
- A jóság mi?
- Alamizsna öröklétünk hitéből. Blabla, hiszen ha rád mondják, hogy jó vagy, csak cselekedeteid következményét értik alatta, ha te mondod magadról, csak a szándékodat értheted.
- Mi az élet, Mester?
- Fuj! Kérdezzétek meg néhai Kovács Jánost!
- És a remény?
- Felejteni, testvéreim, felejteni!
- Van-e jövő, Mester?
- Miért? Volt?
|
