Ez nem recept, vagyis nem olyan!

Amikor ezt a sok finom receptet olvasom a szegény ember konyhájában, mindig eszembe villan egy régi-régi történet a családi legendáriumból.

A nagybátyám (apám öccse) négy-öt éves lehetett, amikor levágott egy szeletet a nagy házi kenyérből. A nagymamám csodálkozva kérdezte: Tudsz már kenyeret vágni, te gyerek, te? Erre a nagybátyám (aki akkor még inkább kis bátyám volt) „vigyorogva” (így mesélték) azt felelte:

Könnyű a vanból!

 A derű és a bölcsesség a nagybátyámat hosszú élete végéig elkísérte, és ő bőven juttatott belőle másoknak is!

Talán ez lehetne a mottója a  szegény ember konyhájának:  „könnyű a vanból!”