Jelenés - pardon - jelenet a restiben |
2010. október 26. kedd, 09:17 | |||
Nyájas olvasó! Ki most azt hinnéd, hogy csodálatos esetemet olvashatod, hát nem csalódsz! Bár életem mozgalmasan telt, ez idáig még egy csodával se találkoztam, sem nem hallottam felőle. Mégis le kell írnom egy álmom, mely olyannyira elgondolkoztatott, hogy kezdtem magam úgy érezni, mint szépapám ökre, melyet Kossuth regimentjébe hajtottak volt. Tudniillik a családi legenda úgy tartja, hogy szépapám volt Kossuth marhaszállítója. Innen a nevünk is: Mészáros. Hogy engem Tatárnak hívnak, az most nem számít. Nos, hogy szavamat össze ne tévesszem, rátérek csudálatos álmomra.Azzal kezdeném, hogy virágos hangulatban kószáltam a városban, ahol oly boldog gyermekkoromat, s a mégboldogabb felnőttkoromat éltem, s élem a mai napig.- mikor is a vasútállomás felé vettem az utam. Mintha csak földöntúli erő húzott volna, úgy kocogtam be a restibe. A resti asztalain hófehér abroszok hirdették a MÁV dicsőségét. Rendezvényre készülődtek, amelyre természetesen jómagam is hivatalos voltam /mint utóbb kiderült/. Hogy milyen rendezvény volt, nem kertelek tovább, kimondom : Jézus tartotta ott utolsó vacsoráját. Csak hárman voltunk, de hál’ Istennek Jézus jókedvű volt. Sokat evett , s még többet beszélt. Most jönne az a rész, hogy miről. Ezt sajnos már meg nem tudnám mondani, mert az asztalon a szemembe ötlött egy 10dkg- os vákuumozott kávé, amit egy hirtelen ötlettől vezérelve a retikülömbe csúsztattam. A való világban nem volt retikülöm. /Azóta van. Erától kaptam miután hazatért Olaszból, és a teste tele volt korbács lenyomatokkal /. Tehát kávét loptam az Úr asztaláról. Ezek után már csak ültem és szégyenkeztem. No, persze azért a lopott holmit nem tettem vissza. Ez az álom az ünnepek előtt lepett meg, mielőtt a kis Jézus megszületett volna.
|