Ezt a várost sokáig csak a nevéért szerettem. Santa Fe... Egyszer azt mondtam magamban, ha csak egy kicsit is közelebb kerülök hozzá, bemegyek Santa Fébe. Egy napon oly közel kerültem Santa Féhez, hogy be is mentem Santa Fébe. Nagyon nem érdekelt engem ez a Santa Fe. Csak az érdekelt, hogy lássam egyszer én is ezt a Santa Fét. Mert mindent tudtam róla. Azt is, hogy amikor ott meleg van, akkor jó meleg van. És amikor hideg, akkor jó hideg. És hogy a házak falára ott is firkálnak, mint más városokban. Azért megnéztem ezt a Santa Fét. És miután jól megnéztem, otthagytam Santa Fét.

Szép emlékem van erről a Santa Féről. Már jó messzire jártam Santa Fétől, amikor azt vettem észre, lassít a tehervonat. Épp, hogy csak cammog. És lehúzza ablakát a mozdonyvezető, hogy kinyújtott karjával elérje az útszéli fák lombjait. És hagyja, hogy az útszéli fák levelei végigsimítsák a tenyerét. Míg lassan halad a tehervonat. Texas felé. Onnan jött ez a teher­vonat, Santa Féből. Ahonnan én is. Együtt jöttünk. Santa Féből. Mentünk Texas felé. És elmaradoztak az útszéli fák. És nem volt már lomb és nem volt több levél. És fölhúzta ablakát a mozdonyvezető. És rohanva mentünk tovább. Santa Féből Texas felé.