Régen kiskoromban gyönyörködtem a csillagokban, oda menekültem a mereven közelítő fekete trottyos óriás vektorbicikli elől. Később, 20 évvel később már rájöttem: csak, ha legyőzöm a vektor biciklit, akkor van akármi, valami. Nem hogy csillagok, hanem egyáltalán valami. Azóta a csillagok szépségében néha, esténként hazafele sétálva elszemlélődöm, de nem vágyom ki.
 
Felhívom szíves figyelmeteket, a Vektorbiciklit szinte teljesen bárány-vakul tekerjük, és aki ért hozzá, 3 madzagot átkötve, 500 millió madzagot köt át. (Hogy a madzagot milyen szándékkal kötik át, az mind időtállóságát, mind minőségét tekintve meglátszik.

No de miért nyúlnak rossz kézzel is a vektorbiciklihez? Saját rozsszándékúságuk ellenére is a jót szolgálják… az a cél, azért köti át, hogy, mi magunk észrevegyük, az átköthetőséget… De, ha egy rendszer hibásan is működtethető, torzan is, ettől miért magyarázza valami úgy nekünk azt, hogy azzá is teszi? Mert valami másra mutat evvel, nem a rendszer a magyarázat, hanem a magyarázó: csak puszta jel. A cél a valóságos rendszerfüggetlenség úgy, hogy közben dolgozni (játszani) tudj az adottal.
  
Nekünk magyaráz arról, hogy mennyire magasan kell megülni a lovat, ilyen rendszeren felül emelkedve, azt játékszerünkké téve, épp az illető rendszertől való függetlenségünk által... No, itt van az eb elásva, de mi kiástuk : )