Szórd szét kincseid -
a gazdagság legyél te magad.
(Weöres Sándor)

   
Címlap Írás Szépirodalom Tánczos G. Károly A fekete esernyő Adam Bahdaj: A fekete esernyő 55-56. (álpornográf, álbűnügyi, álifjúsági regény)
Adam Bahdaj: A fekete esernyő 55-56. (álpornográf, álbűnügyi, álifjúsági regény) E-mail
2011. április 04. hétfő, 17:59

 

Gergő a lehúzott ablakból nézett Andrea után, még akkor is, amikor a nő már rég nem látszott, ráadásul a vonat is elkanyarodott. Megpróbálta a szemét oda irányítani, ahol Andreát képzelte. „Visz a vonat, megyek… Hova? Nem utánad! Utána. Milyen gyorsan harmadik személyre vált az ember!” Végérvényessé vált benne is a valóság, leült a menetiránnyal ellenben egy ablak melletti bőrülésre, a fejét az üveghez szorította, s nézte az elsuhanó fákat, oszlopokat. Harmadszor ült vonaton, és először egyedül. 
„Apám gazdag, van pénze arra, hogy drága kocsin vigyenek ide-oda. Mit csinálhatott, amiért Andrea annyira ellene van, hogy… lefeküdt vele, ha-ha! Kurva jó! Mikor mondta András bácsi, hogy Cherchez la femme? Talán Balassi kapcsán. Én kerestem a nőt?” Keserűen felnevetett. „Anyám lehetne, legalábbis a nővérem. Jobban illik apámhoz! Melyikőnkkel volt elégedettebb?” A lelkében elvörösödött, hogy ilyen kérdés jutott az eszébe. „Kik azok az emberek, akikről Andrea íratott velem? Azt mondta, hogy a levél után veszélyben vagyok. Miért? Mindig a miértek! Azok a kibaszott miértek! Szeretnék már egyszer nem kérdezni! Nem válaszolni, csak élni, csak gyereknek lenni!” A vonat lassult, majd megállt. Egy perc múlva hirtelen rántással újra elindult. „Miért?” Gergő felállt, kihajolt az ablakon. Élvezte, hogy a levegő az arcába csap. Szerette volna érezni a haja lobogását is, de azt Andrea levágta. „Miért?” Visszaült a helyére. „Nem azért, mert jobban tetszem így neki, hanem…” Felpattant. Járkálni kezdett az üres kupéban, ki akarta verni a fejéből a miért szót. Jött a kalauz. Andrea egész jegyet vett, így nem kért igazolványt, lekezelte a jegyet, szalutált, kiment. A fülke ajtaját behúzta maga után. Gergő vette a bátorságot, és lefeküdt az ülésre. A fejét a fülke ablak felöli oldalának támasztotta. A vonat zakatolása, rázkódása lecsukta a szemét. „Miért! A nő mindig is talány volt nekem. Mint egy másik faj, mint egy alvó ember. Giccses regényekben és szappanoperákban szokták mondani: Egész eddigi életemben téged kerestelek! Én azt sem tudtam, hogy létezel, létezik, amíg rám nem talált! Keresett? És ha igen, azért, mert, vagy azért, hogy? Istenem, meg tudom-e érteni valaha is a nőt? Legalább őt! De jó volt benne! Ő bennem volt-e?”
Arra riadt fel, hogy a vonat egy újabb elindulása után felrántották az ajtót, és három, nála néhány évvel idősebb fiú és egy lány telepedett be a fülkébe. A felülő Gergőre rá se bagóztak, kissé italosak voltak, ugratták egymást, nevettek, kiabáltak. A lány szemmel láthatóan nem tartozott egyikükhöz sem, vagy mindegyiküké volt. Gergő úgy tett, mintha nem venné észre, hogy őt mustrálja.
- Mi van, Elza, meg akarsz csalni bennünket?
- Új fasz után kívánkozol?
- Fogjátok be a mocskos pofátokat!
A fiatalemberek nevettek, Elza is velük nevetett.
- Hé, te! – kiáltott Gergőnek a lila, sárga virágos trikót viselő fiú. – Éhes vagyok. Nincs valami kajád? – és már kapta is fel a táskát. – Áá, szendvicsek! Puszillak!
Gergőhöz ugrott és szájon csókolta. Gergő elvörösödött arccal köpködött, a másik négy röhögött.
- Ne haragudj, haver, csak vicceltem! Tomi vagyok!
A másik kettő is bemutatkozott a szendvicsevés közben. A fehér alapon vérvörös LOVE feliratú pólósat Ürgének hívták. A másik ezt a nevet mondta:
- Rózsa Sándor.
A karcsú, barna lány Gergő szemébe nézett. Egy borosüveget nyújtott a fiú felé.
- Az én nevemet már hallottad. Igyál!
- Nem kérek!
- Finnyás a kicsike! Jólfésült, elkényeztetett úri fiú. És ezt kérsz-e?
Felhúzta a szoknyáját, szétvetette a lábait. Gergő látta leborotvált Vénusz-dombját, az összezárt ajkakat.
- Tetszik a pinám? Lefogadom, hogy szűz vagy még. Majd Söndör megmutatja, hogy kell csinálni. Szabadok vagyunk! Hiszünk a szerelem szabadságában! Ugye, fiúk
- Ürge, menj ki! Figyeld a kalauzt!
Az első fiú ölében ülve kiabált.
- Gyí lovam, gyí Betyár! – Közben Tomi simogatta a fenekét és a combját.
- Gyere, Tamás! – szólt a lány, amikor megérezte, hogy Rózsa Sándor végzett. Hátranézett Gergőre. – A harmadik te leszel! Figyelj!
Ürge kintről vigyorogva nézte őket, a harmadik fiú begombolkozás közben mosolygott, és befogta a sikoltozni kezdő lány száját, csak Gergő csukta be a szemét. 
- Kimegyek, megtörölközni, készülj, öcsipöcsi! Ti segítsetek neki! – szólt Elza, és kiment.
- Hagyjatok! – kiabált rájuk Gergő, amikor azok ketten ráncigálni kezdték a ruháját.
- Jön a kalauz! 
Tomi és Rózsa Sándor leültek a helyükre, bejött Ürge, s néhány másodperc múlva Elza is.
- A kalauznak egy szót se!
A jegyek lekezelése után nem kezdték újra a játékot. Más után néztek. Gergő táskája még náluk volt. Ürge belenyúlt, egyenként megszagolta, saját testéhez illesztette a ruhadarabokat, majd grimaszokkal és megjegyzésekkel kísérve szanaszét dobálta őket a padlón. A másik kettő felszedte, és sorra kieresztette a nyitott ablakon.
- Minek annyi ruha? Láttad, Elzának még bugyira sem telik!
Jót kacagtak az élcen.
- Tényleg! Nem maradt még egy gatya? Azt mondják, hideg lesz a tél! – nevetett Elza és benyúlt a táskába. – Mi ez? – Kiemelte a csomagot. Forgatta, megszagolta. – Nagyon értékes bugyi lehet! Remélem, az, mert magam pénzéből nem…
- Bontsd már ki! 
A lány Gergőre nézett, s óvatosan oldozni kezdte a selyemszalagot, aztán kiteregetni a papírt.
- Egy könyv! – Elolvasta a címét, kacagni kezdett. – Gyerekkönyvet olvas! Nézzétek!
A fiúk felé fordította a címoldalt.
- Ha esős is lesz a tél, már nem ázol meg, Elzus!
- Olvassál Elza! Tudsz?
- Tanítottak, de nem garantálom, hogy minden betűt felismerek.
A három jókedvű fiú futballmeccsek közönségét imitálva kórusban követelte.
- Olvass nekünk! Olvass nekünk! Olvass nekünk!
Elza hivalkodóan szótagolva olvasott.
- A-dam-Bah-daj-A-fe-ke-te-e-ser-nyő.
A fiúk megtapsolták.
- To-vább! To-vább!
A lány hengert képezett a puha kötésű könyvből. A szeméhez emelte.
- Milyen jól látszik minden. Felismerlek ám! Te Ürge vagy!
- Én is! Én is hagy!
- Nem! Ez nem játék, gyerekek! Hol is hagytam abba?
- Azt teccett mondani, hogy fekete esejnyő.
- Okos vagy, Sanyikám! – és megsimogatta a fiú fejét. – Holnap hozok kockacukrot is.
- Olvass már! De a végén kezdd, mert nem bírom az izgalmakat!
- Olvasd a mondatokat is fordítva!
- Majd ha megkergültem! Tudjátok, milyen meló az? – Nevetett Elza, de azért a könyv végére lapozott.
- Mi ez? Itt egy üres lapnak kéne lennie! Aha! Az üres lap oda van ragasztva a hátsó borítóhoz. – Végigsimította rajta a tenyerét. – A kettő közt is van egy papír!
- Lehet, hogy egy középkori térkép! Megjelölve rajta, hogy hol van a kincs!
- Lesz már bugyogóra valód, Elzus!
- Nem levélbomba? Mert olyan is van!
- Hát már miért volna az, amikor egy középkori térkép!
Gergő biztos volt benne, hogy tudja, mi van a két könyvlap között, utánakapott a könyvnek, de két kéz is lefogta az övét. Elza megvizsgálta a könyvet, de nem találta más külső beavatkozás nyomát, egyszerűen letépte a hátsó borítót, az így megcsonkított könyvet Tomi feje fölött kihajította az ablakon. 
- Micsoda bárdolatlanság, sőt barbárság egy könyvet kidobni – háborodott fel Rózsa Sándor.
Elza vállat vont. Körmével kiügyeskedte a két darab négyrét hajtott, mindkét oldalán kézzel teleírt lapot. Szétnyitotta, megfordította. Most a másik irányban fordított rajta, megkereste az aláírót. Gergőre pillantott.
- Ki az az Andrea?
- Nem tudom. 
 
                                                              56.
 
A bérgyilkos reggel hétkor kelt. Nem ébresztette fel a feleségét, csak megigazította rajta a takarót és egy csókot nyomott a homlokára. Kicsit félrehúzta függönyt a nappali ablakán, kikémlelt, kiment a vécére, lezuhanyozott, megreggelizett. Kitette az asztalra Andrea fényképét és nézte. Kinyílt az ajtó, a felesége lépett be pongyolában.
- Szép nő. Ki ez?
- Balogh szerint ő tartja fogva a fiát.
- Akit te…
- Ne érzelgősködjünk! A pénz, az pénz.
- Helyesen mondod, drágám.
Rudolf megint kinézett az ablakon.
- Nincs itt az az autó, amelyik tegnap követett.
- Mit csináltál, hogy figyelnek?
- Lehet, hogy Balogh ellenőriztet. Mindenesetre tegnap este te voltál a kocsival, te mutattál Baloghnak egy fényképet, te viseltél kalapot.
- Én voltam, szívem! Csináltam még mást?
- Nem. Elég, ha csak ennyit mondasz el, ha kérdezik.
- Kicsoda?
- Lehet, hogy mégse Balogh keze van a dologban. Most megyek, rengeteg helyet kell felkeresnem.
- Szegény! Meg ne ártson a sok munka! Adj egy puszit. – Felemelte a pongyolát. – A magzatunknak is!
Rudolf kivette az autóból és átadta a feleségének a kalapot. Egész nap a várost és a környéket járta. A tizenkettedik helyen a tulajdonos kérte, hadd nézze meg még egyszer a fényképet.
- Igen, ő az! Minden kétséget ki… De fekete hajat hordott.
- Itt van?
- Nem. Reggel elrohant. Vitte a gyerekét is.
- Gyerekét?
- Egy tizenöt, tizenhat év körüli fia van.
- Hová mentek?
- Nem tudom. Beültek a világoskék Ladába, aztán elhúztak.
- Nem is céloztak az úti céljukra?
- Csak annyit mondtak, hogy Bécsből jöttek, és – igaz, ezt nem mondták ki, de gyanítom – a nagyszülőkhöz mennek. Azt viszont nem tudom megmondani, hogy konkrétan hova! De hát ezt magának illik tudnia, azt mondta, hogy rokon!
- Távoli. Köszönöm! – A tulaj markába nyomott kétezer forintot. Kora délután volt már, amikor hazahajtott
- Közvetlenül az után, hogy elmentél, egy Tamasi nevű rendőr keresett.
- Az, akiről beszéltem. Mit akart?
- Amire a válaszokat reggel megmondtad.
A bérgyilkos szerelmesen nézett a feleségére, aki megkérdezte:
- Honnan tud rólad, rólunk?
- Talán Balogh… Nem. Akkor ő nagyobb bajba kerülne, mint… Nagykutya volt valamikor, nem is olyan régen. Lehet, hogy hivatalból jár neki a védelem? Egyébként meg csinált annyi aljasságot, hogy a rendőrség figyeltesse a házát! Állítólag új szelek fújdogálnak.
A telefon hangos csörgésbe kezdett. Rudolf felvette. 
- Ő az – szólt a kagylót letakarva a feleségéhez. Aztán sokáig csak hallgatta a másikat, olykor bólintott.
- Értem. Tudom, hol van! Ott leszek.
Letette. Az asszony kérdő tekintetére válaszolt.
- Az a nő felhívta őt, hogy este találkozni akar vele. Huszonegy óra harminc perckor. Arra mondtam, hogy ott leszek. Ő pont fél tízre megy az üdülőjükbe, én háromnegyedre.
 

Szóljon hozzá!

A regisztráció nélküli latógatók hozzászólásait, csak az adminisztrátor ellenőrzése után jelenítjük meg!
Regisztrálj - mielőtt elviszik előled!

Üze-net

"Akinek két ruhája van, az egyiket adja oda annak, akinek egy sincs." Lk 3.12

Támogatók

Adományozók



Baudolino, Voodoo, Rosa, Satyusek, Kriszta, Klára70, Jarilo, BágóAranymaszat, Teri, hancyka, Era86, andi0110, ketrin6miki70, inestimi, Blondie, kunlord87, Domingo, Márti, Abszolút0, Holle anyó, sugarymarta, perecz, Erzsike, Ypszilon, pompom, Bara, Mykiman, kordasnemarika, davide_organist, BenCry, Sövi,, Timi, Timi anyukája, Ákos fia, Mónika, Tibi, Olgi és sokan, sokan mások...

Sziamagyarország!

Nyomj egy sziát!
A megnyíló ablakban láthatod
a sziák számát.

Közös ivisz-regények

A leghatalmasabb szuperhős
Zulejka

3 szavas mese

Sziasztok smiley
Ez egy jó játék, szabályok:
-csakis 3 szóból állhat amit írsz,
-kétszer nem írhatsz egymás után,
-az "a"betű nem számít szónak.

Én kezdem:
Egyszer volt hol...

Ki van itt?

Oldalainkat 526 vendég böngészi

Bejelentkezett tagok

Nincs