Lírai tőzsde / Fontos versek (4) |
Írta: Cseke Gábor | |||
2011. március 31. csütörtök, 09:30 | |||
Böszörményi Zoltán:
Örökkévalóságot keres szívem. Nos, megtalálja? -
a vonat csatra zárt ablakán. Magány szimatol és rí
Kipattan az ajtó, besétál rajta a lárma, táskák,
a remény kettévágott teste. Milyen rejtjeles reggel!
Böszörményi Zoltán (sz. 1951) költészete örök talányként kisért. Első kötetétől (Örvényszárnyon, Litera, 1979) az Aranyvillamos legutóbbi szakaszáig (2005) ugyanaz a kérdés: miért ír? mi adott neki erőt, hogy ne hagyja abba? milyen élmények hangolják életre verseit? Kritikát ígértem neki, de szégyenszemre többször is beletörött a bicskám. A torontói metrón utazva ágaskodott föl bennem a ráérzés: a verset élni, megélni nem elég ugyan, de kell, de kell!
Cseke Gábor:
mellettem nyitva a reggeli ingyenújság agyonolvasva halálosan
tudom a célt hová a robogás visz s vakon nézek magamba
az ablak itt-ott foltos de minden látszik s máris tovafut
még remélek bár éjfélre jár s már minden kong a magánytól
|