Szórd szét kincseid -
a gazdagság legyél te magad.
(Weöres Sándor)

   
Címlap Írás Szépirodalom Tánczos G. Károly A fekete esernyő Adam Bahdaj: A fekete esernyő 53-54. (álpornográf, álbűnügyi, álifjúsági regény)
Adam Bahdaj: A fekete esernyő 53-54. (álpornográf, álbűnügyi, álifjúsági regény) E-mail
2011. március 20. vasárnap, 10:45

Klára nem volt a csónakban.
- Szegény kisebb idegösszeomlást kapott – magyarázta Tamás –, úgyhogy mi Robival elmegyünk a gondnokhoz, te, András meg elevezel orvosért!
A tanár és a diák sebesen kaptattak fel a domboldalra. Dörömböltek a gondnok kerítésén.

- Jövök már! Megint maga az? Hát a csinos tanító nénit hova hagyta? A múltkor… – kezdte volna mondani Robinak, de Tamás leállította.

- Nem érünk erre rá! Telefonálnunk kell! Négy helyre is!
- Nem túl sok az?
Tamás kétezer forintot dugott a markába.
- Jöjjenek! Tudja már a járást.
- Maga most maradjon kint!
- De…
Egy újabb ötszázas elhallgattatta.
- Először Jancsi szüleit kell hívnom. Klára ideadta a címüket.
Két percig tartott a beszélgetés. A szülők közölték, hogy a következő busszal indulnak a szigetre. A második telefon címzettje az iskolaigazgató volt, aki azt is megígérte, hogy kocsijában elhozza Jancsi szüleit. Az alezredest Robi hívta fel.
- Halló! Megint Laczkó Robi vagyok!
- Szervusz, kis barátom! Mi újság?
- Ádám Jancsi eltűnt.
- A másik nyomozó?
- Igen. Úgy gondoltuk, hogy mielőtt szólnánk a rendőrségnek, az alezredes urat is felhívjuk.
- Helyes. Kivel gondoltátok ezt?
- Tamás bácsival, vagyis Batta Tamás tanár úrral.
- Klári néni hol van? Ha jól tudom, ő az osztályotok vezetője.
- Igen, de állítólag idegösszeomlást kapott.
- Vagy úgy! Mesélj el mindet!
Robi elmondta, amit tudott.
- Még egy levél…
- Mit tetszett mondani?
- Melletted van a tanár úr?
- Igen.
- Tedd a tenyeredet a kagylóra, hogy véletlenül se hallja, amit mondok!
A fiú engedelmeskedett.
- Tessék mondani!
- Gergő is írt egy levelet a szüleinek.
- Az emberrablók nem jelentkeztek?
- Vág az eszed! Én is ezen töprengek. Azt mondod, hogy Jancsi részeg volt, és kikezdett Klári nénivel.
- Igen. Klári néni nem jött el velünk szórakozni.
- Ketten maradtak a szigeten.
- De nem bizonyítható, hogy együtt.
- Szét tudnál nézni, azon…
- Nem tudjuk, hol ment be a vízbe. Mert nagyon valószínű, hogy bement a folyóba.
Csend lett.
- Itt tetszik lenni?
- Igen, igen, csak gondolkoztam. Robikám, ma nem, de holnap lemegyek. Addig vigyázz magadra és a lányokra!
- Ezt miért tetszik mondani? Arra tetszik gondolni, hogy… – Robi arca fehérre változott a rádöbbenés félelmében. Elfordította a fejét, hogy Tamás nehogy meglássa. – Értem. Köszönöm. Vigyázok, nagyon vigyázok!
- Ha beszéltek a rendőrséggel, Ebergényi századost hívjátok! Minden jót, fiam!
- Csókolom.
Amikor Robi letette, Tamás aggódó arccal szólt neki.
- Miről beszéltetek? Mi van, rosszul vagy?
- Nem a beszélgetéstől. Biztos az edzés kimaradása miatt van.
Tamás ráhagyta. Felemelte a kagylót.
- Ebergényi századost tessék kérni!
A százados először más osztályhoz utasította Tamást, de amikor meghallotta, hogy ki az első eltűnt gyerek, és hogy miért éppen őt hívta fel a tanár úr, a hangja izgatottabb lett.
- Ne nyúljanak semmihez, ne csináljanak semmit, máris indulok!
Robiékat Demeter várta a parton, és visszaevezett velük. A fiú megkérte, hogy vigye át őt a másik szigetre, amelynek partján a gyerekek várták, élükön a három barátjával. Mindenkinek elmondta, mit végeztek az igazgatóval és Jancsi szüleivel, aztán Jutkával, Csillával és Barnával a sziget immár törzshelyüknek számító túloldalára vonultak át. Csilla és Barna, bár sok kérdeznivalójuk volt, tapintatosan távolabb telepedtek le, és egymással kezdtek el beszélgetni.
Jutka megszorította Robi kezét.
- Szabályszerűen féltem, amíg nem voltál itt.
Robi viszonozta a szorítást, de nem szólt, csak a lány arcát nézte.
- Mi lesz most? Minden bizonnyal nem maradunk itt tovább.
- Hát nem!
- Mi jár a fejedben?
- Szeretnék csókolózni veled, aztán idehívni Csilláékat, és elmondani valamit.
Jutka piros arccal fogta át a fiú nem kevésbé vörös arcát, kinyitotta ajkát, a száját a szájára tapasztotta. Rövidesen a nyelveik is játékba kezdtek. Szorosan átölelték egymást.
- Jó, hogy itt vagy! – suttogta a lány.
- Jó lenne örökre itt lenni.
- Zavarhatunk? – hallatszott fölöttük Csilla hangja. – Úgy látom, a másik szigeten nyüzsgés van.
Robi odanézett.
- Biztos az orvos megy el.
- Ki beteg?
- Klári néninek felmondták az idegei. – De azt is hozzátette, hogy „Állítólag!”
- Mi volt a rendőrrel?
Robi elmesélte.
Elborzadva néztek egymásra, s ösztönösen közelebb is húzódtak egymáshoz.
Csilla sírni kezdett. Jutka átölelte.
- Ne sírj! Hallottad, Gergő is él!
- Honnan tudjátok olyan biztosan?
- A levelet nem írhatta holtan!
- És ha utána ölték meg?
- Ennek így semmi értelme sincs! Ha megjön az alezredes, okosabbak leszünk. – szólt rájuk Robi. – Ebédeltetek már? Én tegnap délután óta nem ettem.
- Meghagytuk az ebédedet. Gyerünk.
A másik három nézte, ahogy Robi eszik, lopva a másikra mosolyogtak. Jutka elmosta Robi evőeszközeit a folyóban. Visszajött, leült a padra a fiú mellé. Csendben voltak.
Látták másfél óra múlva, hogy megjött egy emberével Ebergényi. A százados alaposan megvizsgált mindent a szigeten, beszélt a tanárokkal, a gyerekekkel, a közben megérkezett igazgatóval és Jancsi szüleivel. Az anya átölelte, megcsókolta Robit, az apa kezét nyújtotta neki. A századosnak Robi nem említette meg kapcsolatát Tamasival, feltételezésekbe sem bocsátkozott. Nem volt rokonszenves neki a százados. A másik három gyerek követte a példáját. A két rendőröt Demeter átvitte a tanárok szigetére, Klára sátrába.
- Elég sokáig van bent – jegyezte a köveken ülve Barna.
- Hozd ki a távcsövet, szeretném megnézni az arcát, ha kikíséri a rendőrt! – szólt testvérének Jutka. A fiú elszaladt és pillanatok múlva hozta.
- Ugyan mit hazudozik neki Klárika?
- Ne beszélj így, Csilla! Egyáltalán nem biztos, hogy Klári néninek köze van Jancsi eltűnéséhez! – Amikor ezeket a szavakat kimondta, Robi tudta, hogy csak szeretné, ha igazak lennének.
A lány kifejezéstelen szemekkel nézett vissza rá.
- Jönnek!
Jutka a szeméhez emelte a távcsövet.
- Mosolyog. A rendőr megcsókolja a kezét. Meglátott, egy pillanatra eltorzult az arca. Mosolyogva integet, de van valami zavaró, valahogy hamisa a mosolyában.
- Csilla, gyere! Jancsi anyukája szeretne beszélni veled – futott hozzájuk egy fiú. Mind a négyen felálltak és odamentek a kicsit őszülő, alacsony asszonyhoz, aki mellett a nála vagy fél fejjel magasabb férje nézett érdeklődéssel Csillára.
- Te vagy az, kislányom? Jancsi tegnapelőtt felhívott, és sok szépet mesélt rólad. Nem tudod, merre lehet?
Csilla nemet intett a fejével, szemében könnyek csillogtak. A nő karon fogta, és sétálni kezdett vele. Amikor visszajöttek, megszorította Robi, Jutka és Barna kezét.
- Imádkozzatok ti is Jancsi fiamért! – mondta nekik, aztán a férjével a partra mentek, ahonnan egy fiú átvitte őket a tanári szigetre.
- Szegény néni – sóhajtott Jutka.
A többiek lehorgasztották a fejüket.
Az igazgató érkezett, mögötte a férfi tanárok. Összekiabálták az osztályt a tisztásra.
- Holnap délelőtt hazamentek! Intézek egy buszt. Ha valaki máshová elutazik a nyáron, írja fel, hol lesz elérhető! Sajnállak benneteket, nem ti tehettek róla, de megérthetitek, hogy nem dönthettem másképp.

                                                               54.

Tizenegy körül a telefon csörgése ébresztette Tamasit. Feltápászkodott, a készülékhez lépett.
- Halló!
- Maga az, főnök?
- Te vagy, Péter? Miért hívtál?
- Ahogy kérte, Lajossal ráálltunk Baloghra. A háza előtt dekkoltunk. Sokáig nem történt semmi, de egyszer csak, pontosan harmincnégy perccel ezelőtt egy barna Moszkvics állt meg a ház előtt, egy kalapos alak szállt ki, becsengetett. Balogh kijött, és, bár nem hallottuk, de szidta az illetőt, és balra-jobbra fordította fejét. Mi még lejjebb csúsztunk az ülésen, nem vehetett észre minket. A férfi egy fényképet mutathatott neki, és kérdezett is valamit. Balogh válaszolt. A férfi ekkor beült a kocsiba, ő pedig még egyszer körülnézett és bement a házba. Mivel a rendszámot nem tudtuk felírni, Lajos kiszállt, én meg követtem az autót. Ennél a háznál állt meg, mondom…
Tamasi egy kis türelmet kért, papírt és ceruzát vett le a polcról.
- Mondhatod! – És felírta a címet.
- Bevitte a kocsit a garázsba, aztán bement a kivilágított ablakú házba. Én visszajöttem. Lajos azt mondja, hogy nincs semmi mozgás, Balogh leoltotta a villanyt. Én kerestem egy telefonfülkét és felhívtam magát.
- Köszönöm! Holnap utánajárunk annak a fickónak. Azt hiszem, ti is hazamehettek. Jó éjszakát!
- Köszönjük! Jó éjt, főnök!
Az alezredes töltött még egy vodkát, bement a hálószobába, a poharat az ágya melletti éjjeli szekrényre tette, a másik kezével felkattintotta a lámpát. Előkészült a lefekvésre. Levetkőzött, lezuhanyozott, majd ágyba bújt. Angélára és Gézára gondolt. Főleg Angélára. Nem állította be a csörgőórát, ki akarta aludni magát. Megitta a vodkát, leoltotta a lámpát, bal oldalára fordult és hamarosan elaludt.
Reggel éppen az evéshez készülődött, amikor csörögni kezdett a telefon. Ebergényi hívta.
- Eltűnt egy másik fiú is a szigetről.
- Tudom, Ádám Jancsi. Én szóltam, hogy téged keressenek. Ahogy ismerlek, voltál már lent. Mit találtál?
- Az égvilágon semmit. Úgy gondolom, hogy nem is kell tovább kutatni, részegen belefulladt a folyóba.
- Szóval nincs semmi kétséged, hogy esetleg…
- Mire gondolsz? Hogy valaki segített neki? Kicsoda?
- Például az osztályfőnök.
- Beszéltem vele. Szerintem tiszta.
- Elmondta, hogy a gyerekek, Jancsiék kilesték, amikor a három férfi tanárral hancúrozott?
- Nem, arról nem beszélt. Te honnan veszed?
- Maradjon az én titkom, de te készpénznek veheted az információt.
-    Kösz, hogy szóltál! Majd jobban kifaggatom az asszonyságot. De van más is, amiért hívtalak. Emlékszel, hol lakik Pallagi hadnagy?
- Persze, egy autószerelő mellett.
- Igen. Tegnap látott téged és Baloghnét bemenni a műhelybe. Aztán látta, hogy még egyszer elmentél oda.
- Így volt. Tőletek kaptam meg a címet. Miért fontos ez?
- Ma hajnalban egy járőr megtalálta a szerelőt. Teljesen halott volt.
- Micsoda?
- Fejbe lőtték. Egyetlen golyóval.
- Van valami, amin elindulhattok?
- Használható nyomot nem hagyott az elkövető, csak az boncolásból derülhet ki valami. Szerinted lehet valami köze a Baloh-ügyhöz, amiben nyomozol?
- Fogalmam sincs! Nem lehetett ez leszámolás? Olyan kivégzés szaga van az elkövetés módjának.
- Az áldozat nem mondott olyat neked, ami…
- Azt mondta el, hogy vasárnap egy nő bérelt tőle egy Opelt…
- Tudom, a körözött fekete Opelt.
- A nő Vidáts Klárának mondta magát.
A százados felkiáltott.
- Az osztályfőnököt hívják így!
- Szereztem fényképet Kláráról, megmutattam a fickónak, de nem ismert rá.
- Hazudott!
- Talán igen, talán nem.
- Az osztály ma dél körül ér haza, azonnal meglátogatom a nőt.
- Én is azt tenném.
- Ha lesz eredmény, hívlak. Hol leszel elérhető?
- Leginkább itthon. Ha elmennék, majd hívlak én. Szervusz!
Letette. A reggeli közben a százados szavain gondolkodott. Az edények elmosogatása közben érte a következő telefon.
- Te vagy, Andor?
- Angéla, de korán keltél!
- Öt perce felhívott egy nő, Ballagó Krisztinának mondta magát.
- Se Katinka, se Andrea?
- Se-se!
- Miért hívott?
- Beszélni akar velem Gézáról.
- Mivel kapcsolatban?
- Nem részletezte.
- Te mit mondtál?
- Belegyeztem, hogy tizenegyre idejön.
- Menjek én is?
- Ne, ne! Ha úgy alakul, el tudok bánni vele egyedül is! De miért alakulna úgy? Azt éreztem ki a hangjából, hogy őszinte, és hogy bántja valami. Te jól aludtál? Nem hiányoztam? Van valami újság?
- Ez három kérdés volt, a három válaszom pedig, igen, de és igen. A harmadik kérdésre: eltűnt Gergő egyik osztálytársa is, az Ádám Jancsi.
- Úristen! Mikor?
- Tegnapelőtt.
- És csak most mondod?
- Van elég bajod, nem akartam növelni az idegességedet.
- Miért növelné ez?
- A jelek arra mutatnak, hogy Jancsit élve nem látjuk többé.
A vonal másik végén csönd lett.
- És Gergőt? – kérdezte remegő hangon Angéla.
- Őt igen. Talán.
- Te tudsz valamit, és rébuszokban beszélsz!
- Nem, nem tudok semmit, ezért beszélek bizonytalanul.
- Mi lesz velünk, Bandikám?
Tamasi nem válaszolt.
- Jó, leteszem. Holnap reggel szeretnék visszajönni. Busszal jöjjek?
- Gáborral lemegyek éred.
- Kedves vagy! Ma még beszélünk. Sze…
- Én is! Szia!
 

 

Szóljon hozzá!

A regisztráció nélküli latógatók hozzászólásait, csak az adminisztrátor ellenőrzése után jelenítjük meg!
Regisztrálj - mielőtt elviszik előled!

Üze-net

"Akinek két ruhája van, az egyiket adja oda annak, akinek egy sincs." Lk 3.12

Támogatók

Adományozók



Baudolino, Voodoo, Rosa, Satyusek, Kriszta, Klára70, Jarilo, BágóAranymaszat, Teri, hancyka, Era86, andi0110, ketrin6miki70, inestimi, Blondie, kunlord87, Domingo, Márti, Abszolút0, Holle anyó, sugarymarta, perecz, Erzsike, Ypszilon, pompom, Bara, Mykiman, kordasnemarika, davide_organist, BenCry, Sövi,, Timi, Timi anyukája, Ákos fia, Mónika, Tibi, Olgi és sokan, sokan mások...

Sziamagyarország!

Nyomj egy sziát!
A megnyíló ablakban láthatod
a sziák számát.

Közös ivisz-regények

A leghatalmasabb szuperhős
Zulejka

3 szavas mese

Sziasztok smiley
Ez egy jó játék, szabályok:
-csakis 3 szóból állhat amit írsz,
-kétszer nem írhatsz egymás után,
-az "a"betű nem számít szónak.

Én kezdem:
Egyszer volt hol...

Ki van itt?

Oldalainkat 483 vendég böngészi

Bejelentkezett tagok

Nincs