Szórd szét kincseid -
a gazdagság legyél te magad.
(Weöres Sándor)

   
Címlap Írás Szépirodalom Tánczos G. Károly A fekete esernyő Adam Bahdaj: A fekete esernyő 51-52. (álpornográf, álbűnügyi, álifjúsági regény)
Adam Bahdaj: A fekete esernyő 51-52. (álpornográf, álbűnügyi, álifjúsági regény) E-mail
2011. március 18. péntek, 08:18

A barna Moszkvics vezetője a bérgyilkos volt, aki kiszállt, felemelte a motorház tetejét, kicsit beléhajolva figyelte a szerelő udvarát. Látta, hogy Tamasi kérdez, a fiatalember válaszol, aztán a szerelő beszalad a házba, s amíg bent van, az alezredes a fekete Opelt vizsgálgatja. Ő is elindult, amikor azok, s a rendőr kiszállása után úgy döntött, hogy az Opelt követi. A város másik végén álltak meg. A fiatalember bement egy kétszintes házba, amelynek egyik első emeleti ablakában hamarosan felgyulladt a lámpa. A bérgyilkos kesztyűt húzott, a kesztyűtartóból kiemelt egy pisztolyt, hangtompítót csavart a csövére, s betette a nadrágszíja alá. A zakójával takarta el. Kiszállt, ráérősen sétálgatott. Az utcán kevés ember volt már. Egy kandeláber fényénél megnézte az időt. Az első emeleten sötét lett, a fiatalember kilépett a kapun. A bérgyilkos megvárta, hogy a házigazda bemenjen a házba, akkor odalépett a szerelőhöz.

- Szeretnék magával pár szót váltani. Üljünk be a kocsiba.

- Ki maga?
- Nem rólam van szó, én csak egy beosztott vagyok. – A zakót szélesre tárta, hogy a másik láthassa a fegyvert. – Érti? A Főnök várja magát. Hajtson!
A fiatalember nem mert ellenkezni. Elhagyták a város utolsó házát. Még ötven métert haladtak, amikor a bérgyilkos szólt, hogy lassítson, balra irányította, majd néhány méter után álljt parancsolt.
- Szálljunk ki!
- Hol az a főnök? – nézet szét a fiatalember.
- Nincsen főnök, én kérdezek magától. Mit akart Tamasi?
- Magánügy. De miért válaszoljak én magának? Azt se tudom, hogy kicsoda!
- Az csak magának jó! Ha megmondanám, meg kellene ölnöm. Hiányzik az magának?
A fiatalember nem válaszolt.
- Okos fiú! Nos, mit akart Tamasi?
- A nővé… Egy nő felöl érdeklődött.
- Á, szóval a nővére! Hogy hívják?
- A nővéremet?
- A maga neve nekem nem fontos.
- Andreának.
- Van róla fényképe?
A másik a benyúlt a zakója belső zsebébe, egy tárcát, abból egy fényképet vett ki, s átnyújtotta a bérgyilkosnak.
- Szép nő. Lemásolom a képet, aztán visszaadom. – Ő is a zakó belső zsebébe tette. – És mit mondott a rendőrnek?
- Azt, hogy… hogy nem ismerem.
- Aha! Akkor ő nem tud a rokonságukról?
- Nem tudom, mit tud. Nagyon ravasz.
- Ismerem. Most szépen elmondja nekem, amit tud!
Zoli a pisztolyt nézte.
- Ne féljen! Ha nem kell, nem használom. Beszéljen!
A fiatalember mindent elmondott, a rablást, a kocsikat, mindent.
- A világoskék Lada rendszámát!
Kért egy tollat és a fénykép hátuljára felírta.
- Hol vannak most?
- Őszintén mondom, fogalmam sincs.
- Nem is sejti? – vette elő a pisztolyt Rudolf.
- Talán a város közelében, egy motelban, egy panzióban, egy ismerősnél… - -Tényleg nem tudom!
- Üljön be a kocsiba!
- Maga nem jön?
- Kicsit levegőzök. Ilyenkor, este csodálatos a levegő. Köszönöm, sokat segített.
- Miben?
A bérgyilkos felnevetett.
- Ne érdekelje az magát! Viszontlátásra!
A szerelő beült a kocsiba. A bérgyilkos behajolt az ablakon.
- Ugye, nem fog erről beszélni senkinek?
Nem várta meg a választ, egy golyót röpített a fiatalember koponyájába. Kivette a zsebéből az iratait. Öve alá dugta a pisztolyt, megigazította ruházatát, megfordult, és elindul a város felé. Beült a Moszkvicsba. Útközben látta, hogy az alezredes házának egyik ablakából fény szűrődik ki. Egy csatornafedő rácson bedobta a szerelő tárcáját.
Élettársa a kedvenc ételét tette elé.
- Én már ettem. Soká jöttél.
- Sok dolgom volt. Jól vagy?
- Nem akartam elmondani, míg biztos nem voltam benne, de ahogy elmentél, megint rúgott a kicsi.
A bérgyilkos befejezte az evést, levetette zakóját, az asszony mellé ült, és rátapasztotta tenyerét a hasára.
- Nem csodálatos ez? Egy új életet hordozol. Szeretlek.

                                                               52.

Andrea feszülten hallgatta, ahogy Balogh a negédes üdvözlés után a holléte felől érdeklődik.
- Ó, útban hozzád! Az ország másik végébe kellett tegnap utaznom, ezért nem hívtalak. Otthon minden rendben? Megérkezett a feleséged? És a gyerek? Hogy is hívják? Gergő meglett?
- Még nem, de jó úton folyik a nyomozás. Találkozhatnánk!
- De a feleséged…
- Ő elment az üdülőnkbe. Tudod, migrénje van, ilyenkor a magány gyógyítja meg.
- Az más. Akkor lehet róla szó, hogy találkozzunk, ó, mennyire vágyok rád! Nem tudom, mikor érkezek meg, majd hívlak. Szia, puszi!
Letette. Kinyitotta az ajtót, megnézte, ott van-e a tulaj, aztán átsietett a másik szárnyba. Gergő még aludt. A neszesszerből kivette a telefonszámokat tartalmazó papírt, s kisietett. Hallotta a tulajdonos kiabálását egy alkalmazottal, ettől megnyugodva bement az irodába, és felhívta Baloghnét. Amíg a kicsöngést hallgatta, a tulaj benyitott. Egy kézmozdulattal jelezte neki, hogy még nem végzett, mire a férfi visszahúzta a fejét, becsukta az ajtót. Végre felvették. Az asszony álmos hangját hallotta.
- Kóródi Angéla! Tessék!
Andrea elváltoztatta a hangját.
- Itt Ballagó Krisztina. A Baloghné nagyságos asszonnyal beszélek?
- Mit óhajt?
- A férjéről lenne szó, akinek én… akivel én…
- Szóval maga az a szőke ribanc! Van pofája… Mit akar tőlem?
- Beszélgetni a nagyságos úrról. De ne is tessék haragudni, én nem vagyok szajha, se ribanc. Félre tetszik érteni a helyzetet. Jó, lefeküdtem egyszer-kétszer a férjével, de azt szeretném, ha maguk közt rendbe jönnének a dolgok.
- És hogyan gondolja ezt megoldani?
- Elmennék magához, persze csak, ha nem zavarja.
A másik oldalon csend lett. Baloghné rászoríthatta a tenyerét a kagylóra.
- Tizenegy óra megfelelne magának?
- Asszonyom diktál!
- Akkor tizenegy órakor. Viszont…
- Még ne tessék letenni! Géza mondta, hogy elveszett a fiuk. Megvan már? Ha nem, én tudok valakit, aki…
- Tizenegy órakor!
Baloghné letette. Abban a pillanatban nyílt az ajtó. A tulajdonos bejött, s maga után bezárta az ajtót, a kulcsot zsebre tette.
- Itt vagyok, tubicám!
- Látom.
- Csak ennyit mondasz? Azt se, hogy „Köszönöm, hogy telefonálhattam”?
- Többet fizettem, mint az a szoba megérdemel!
- Azt se, hogy „Köszönöm, hogy a szobájában lehetek”?
- Nyissa ki az ajtót!
- Azt hiszed, ennyivel megúszod?
- Na tegezzen!
A férfi iszonyú erővel megcsavarta a karját, és letépte Andrea blúzát, melltartóját.
- Hagyjon, maga állat!
- Ezt nézd meg, kicsikém! – lihegte a férfi, és elővette. – Nézd, ha azt parancsolom!
Andrea lehunyta szemét, s amikor érezte, hogy a szorítás gyengül, kirántotta a karját, s azzal egy időben térdével a férfi combjai közé rúgott. A tulaj összecsuklott, jajgatott, káromkodott. Andrea gyorsan kikotorta a kulcsot, kinyitotta az ajtót, és kívülről ráfordította. A kulcsot kidobta egy nyitott ablakon, és szaladt. Felébresztette Gergőt.
- Öltözz gyorsan!
Összenyalábolta és a táskába tömte a holmiját. Maga után húzva az ingjét gomboló fiút rohant ki a szobából. A recepción kikereste és kivette a flakkból a személyi igazolványát, és senkinek sem köszönve kifutottak az épületből. A kocsiban csökkent az idegessége. Olyan helyre vezette az autót, amelyről gondolta, hogy ott nem keresik, és lefékezett.
- De hiszen itthon vagyunk! – Csodálkozott Gergő. – Megismerem, ez a mi városunk környéke!
- Igen, itthon vagyunk.
Andrea hangja megijesztette a fiút. A fejét a volánra hajtó nőre nézett.
- Mi baj? Mi bánt?
- Ez is meg akart erőszakolni.
- A tulajdonos? Szerencse, hogy nem voltam ott, illetve…
A nő nem válaszolt.
- Ilyen gonosz a világ?
- Nem, csak mi, emberek.
- Létezik ártatlanság?
- Talán az anyaméhben, de ha kijött a gyerek, már agresszív és hazug!
- Ez a filozófiád?
- Nem, ez a tapasztalatom.
- Szomorú vagy.
- Az vagyok.
- Én is.
Andrea felemelte a fejét. Szemei karikásak voltak.
- Gergő!
- Tessék!
- Veszek neked vonatjegyet, menj el a szüleimhez. Majd telefonálok nekik, apám majd vár az állomáson.
- És te?
Andrea beindította a motort. A belvárost elkerülve haladt a vasútállomás felé.
- Még maradnom kell. Ígérem, holnap viszontlátjuk egymást.
- És ha elaltatnál, ha betennél a csomagtartóba?
Andrea mosolyogva kérdezte.
- Honnan jöttél rá, hogy ott is voltál?
- Gondolkoztam a fájdalmaim okáról.
- Az én megoldásom kevesebb fájdalommal jár.
- Fizikailag. De nem érezhetem, hogy mellettem vagy!
- Holnap…
- És ha elvinnél abba az erdészházba?
- Holnap…
- Biztos, hogy lesz holnap? – Mereven a nő szemébe nézett. Szomorúan adta be a derekát. – Nem tetszik ez nekem, de ha te akarod, elmegyek. Milyenek a szüleid? Úgy értem, mennyire gonoszak?
A nő nevetett.
- Kell nekem sületlenségeket összehordanom! Ezt megkaptam! A szüleim nagyon rendes emberek. Mint te. – Arcon csókolta Gergőt.
- Vajon az én szüleimmel mi van?
- Hiányoznak?
- Az anyám. Kicsit. Tényleg nem maradhatok veled?
- Tényleg.
Megvette a vonatjegyet, adott pénzt a fiúnak. Egy kis boltban készíttetett négy szendvicset, betette egy kisebb táskába az útra bepakolt két póló, három alsónadrág és két pár zokni mellé. A várakozás idejét mesterkélt tréfálkozással és csókolózással töltötték el. Aztán Andrea felültette Gergőt a vonatra. Gergő már az ablakból hajolt ki, amikor a nő kinyitotta retiküljét, és kivett belőle egy gondosan leragasztott, téglalap alakú, nem túl vastag csomagot. Ezekkel a szavakkal nyújtotta fel Gergőnek.
- Ígérd meg, hogy csak este bontod ki. A lefekvés előtt.
- Megígérem.
- Bízok benned!
 Addig integetett neki, amíg a szerelvény el nem tűnt a szeme elöl. Az órájára nézett. Kilenc óra múlt tíz perccel. Keresett egy telefonfülkét. Tárcsázott.
- A fiú fél tizenkettőkor érkezik – mondta és a helyére tette a kagylót.
Behajtott egy néptelen, szűk utcába. A táskából elővette a piperekészletet, kikészítette arcát, száját. A szőke parókát a fejére tette, és elindult a találkozóra.
 

 

Szóljon hozzá!

A regisztráció nélküli latógatók hozzászólásait, csak az adminisztrátor ellenőrzése után jelenítjük meg!
Regisztrálj - mielőtt elviszik előled!

Üze-net

"Akinek két ruhája van, az egyiket adja oda annak, akinek egy sincs." Lk 3.12

Támogatók

Adományozók



Baudolino, Voodoo, Rosa, Satyusek, Kriszta, Klára70, Jarilo, BágóAranymaszat, Teri, hancyka, Era86, andi0110, ketrin6miki70, inestimi, Blondie, kunlord87, Domingo, Márti, Abszolút0, Holle anyó, sugarymarta, perecz, Erzsike, Ypszilon, pompom, Bara, Mykiman, kordasnemarika, davide_organist, BenCry, Sövi,, Timi, Timi anyukája, Ákos fia, Mónika, Tibi, Olgi és sokan, sokan mások...

Sziamagyarország!

Nyomj egy sziát!
A megnyíló ablakban láthatod
a sziák számát.

Közös ivisz-regények

A leghatalmasabb szuperhős
Zulejka

3 szavas mese

Sziasztok smiley
Ez egy jó játék, szabályok:
-csakis 3 szóból állhat amit írsz,
-kétszer nem írhatsz egymás után,
-az "a"betű nem számít szónak.

Én kezdem:
Egyszer volt hol...

Ki van itt?

Oldalainkat 471 vendég böngészi

Bejelentkezett tagok

Nincs