- második rész -

Játékos lény (homo ludens) az ember.
A felnőttek élete is játék. Látom, ahogy a bent maradt felnőttek táncolnak, ugratják egymást. Lengőtekéztek sörre, borra, és nagyokat nevettek és káromkodtak és okoskodtak és vitatkoztak, néha úgy tűnt, hogy rögvest ölre mennek.
Játszottak a veszéllyel is: az italok garmadájának mámorában politizáltak. A Vadvirág Pressoban ugyan nem volt különösebb félnivalójuk, de óvatosak voltak, összehajoltak a pult, az asztalok fölött s halkabbra fogták hangjukat, így nem hallhattuk őket. Nem mintha érdekelt volna! Mi a Szabad Európán csak a zenei műsorokat hallgattuk (pl. Teneager partyt, amihez egyszer Feri és Tibi is írt kívánságlevelet, Pikk és Mokkancs, a két tűfarkú és műfogsoros kutya jeligére), viszont amikor apám az érzéstelenítő hatását várva beszélgetett Csiszérrel, kiderült, hogy a doktor is hallgatta otthon, titokban a hírműsorokat, kommentárokat is. Ma a tréfás üzletvezető feketére mázolt Lenin-szobrot helyezett el az egyetlen működő helyiségben a pult melletti üvegezett, az italok és a sütemények hűtésére szolgáló szekrényre, nyakába vörös nyakkendőt kötött. Akkoriban ez a tette veszélyeztette volna szabadságát, netán a testi épségét is, maradt hát a rendelések teljesítésénél. Mennyit kellett cipekednie, fordulnia, amikor hajdani általános iskolai osztálytársamról, Péterről bebizonyosodott, hogy betegsége halálos és a falu cigány férfiai, asszonyai beborították a külső terem asztalait édességekkel, üdítőitalokkal. Mindez a sok engesztelő ajándék sem tudott segíteni szegény Péteren. (Vajon az istenük számára felajánlott áldozat, a halott lelkéért a hamutartóba löttyintett pálinka meghatotta-e Devlát? Mindegy. Féltek tőle, ezért játszottak a halállal is.)
Játszottak a játékkal, a kultúrával (ezzel a „fölösleges emberi lommal”) midőn megnézték, meghallgatták Kovács Apollónia, Madarász Kati, Korda György… koncertjét, s utána ájuldozva, danolászva visszatértek ide (ájuldozni, danolászni). A pincér álmos örömmel köszöntötte s szolgálta ki őket. Latabár Kálmán műsora után – mivel a művész késése és a ráadások miatt kora éjszaka lett vége – már nem jöttek be.
Én meg a rendszeresen megtartott pótszilveszterekre nem mentem: ez a felnőttek kiváltsága volt. A hónapokig a falakon, mennyezeteken maradt lampionokból, krepp-papír szalagokból, apáink, anyáink beszámolóiból összetákolhatnék egy freskót, de nem teszem. Ez az ő világuk volt, azok a január eleji éjszakák az ő játékaik.