Szórd szét kincseid -
a gazdagság legyél te magad.
(Weöres Sándor)

   
Címlap Írás Szépirodalom Tánczos G. Károly A fekete esernyő Adam Bahdaj: A fekete esernyő 49-50. (álpornográf, álbűnügyi, álifjúsági regény)
Adam Bahdaj: A fekete esernyő 49-50. (álpornográf, álbűnügyi, álifjúsági regény) E-mail
2011. március 11. péntek, 07:56

Tamasi a könyvet a kezében tartva nyitotta ki az ajtót és engedte előre Angélát. Töltött mindkettőjüknek, s leültek.
- Nem gyanús neked a férjed viselkedése? A fia eltűnik, s ő nem azon van, hogy égen-földön megtalálja, hanem egy cafkával hetyeg, egy másik után kérdezősködik. Bár egyre inkább azon vagyok, hogy a két nő ugyanaz. Hogy írta Mao elvtárs, „az egy kettéválik”? Lehet, hogy Géza is látta a szőke parókát. Aztán a levél! Mi lehetett benne, hogy majdnem elégette?

- Nők, nők! Az egyikkel lefekszik, a másik a lakásán keresi! És ha a vörös is az volt, aki szőke parókában a férjemmel kevert?  És miért Klára nevére bérelt kocsit?

- Fogalmam sincs, de azt hiszem, itt Géza a központi figura. Felhívom az egyik emberemet, hogy figyelj a férjedet. Nem ellenzed?
- Hogy ellenzem-e? Tedd tönkre, tekerd ki a nyakát! De miféle embereidről beszélsz?
- Csak úgy kedvtelésből, meg hogy ne szakadjak el teljesen az egyetlen dologtól, amihez konyítok valamit, beszerveztem néhány volt kollégát és tehetséges fiatalembert. Nyomozunk eltűntek, a férjüket vagy feleségüket megcsalók, szóval pitiáner „bűnözők” után.
- Magánrendőrség? – mosolyodott el a nő.
- Afféle, de a jogi helyzet még tisztázatlan. Ezt csak neked mondtam el!
- Köszönöm. Csókolj meg!
Az összeölelkezés után csendben iszogatták a vermutot. Angéla arcán egyre jobban eluralkodott a fáradt fásultság.
- Feküdj le, pihend ki magad! Kell egy nyugtató?
- Kösz, de inkább egy kis magányra van szükségem.
- Elmenjek valahová? Mondjuk egy kocsmába?
- Inkább én mennék el az üdülőnkbe. Az embereid közt van, aki kocsival rendelkezik?
- Rajtam kívül mindegyiküknek van. Biztos, hogy menni akarsz?
- Biztos.
- Hívom Gábort. Őt már ismered.
Megérkezett a fehér Mercedes. Tamasinak eszébe jutott, hogy elfelejtett megkérdezni a szerelőtől egy fontosnak tartott dolgot, odáig ő is velük ment. Elindultak. A rendőrlámpákkal együtt kilenc percig tartó úton vadul csókolóztak. Hiába kérte az alezredes, Angéla menni akart. A szerelő háza előtt elbúcsúztak. A Mercedes elrobogott. Egy barna Moszkvics a háztól harminc méternyire megállt. Az alezredes az udvaron találta a fiatalembert.
- Ne haragudjon, elfelejtettem megkérdezni, hogy ismer-e egy Káptalan Katinka nevű nőt.
- A nevét se hallottam
- Egy prosti, vagy annak mutatja magát.
- Akkor meg pláne nem! Egyébként sem érdekelnek a nők. De ezt megkérdezhette volna telefonon is!
- Meg. Látja, azt is elfelejtettem.
- Ha tud várni öt percet, megint hazaviszem.
- És én megint megköszönöm.
 Éppen belépett a házába, amikor megcsörrent a telefon. Beszaladt, füléhez emelte a kagylót.
- Balogh vagyok. Bandikám, Angéla nálad van?
- Éppen most ment el.
- Hová?
- Miért kérdezed?
- Egyelőre az én feleségem! Beszélni akarok vele!
- Talán tudsz valamit Gergőről?
- Nem. Másról kell vele beszélnem. Érted? Kell!
- Az üdülőtökbe ment. Nagyon kivan, egyedül szeretne maradni. És te hogy vagy?
- Voltam már jobban. Mire jutottál az ügyben?
- Valószínűleg egy nő van a dologban.
- Úgy érted, hogy a fiam elment egy nővel?
- Nem teljesen. Gergőt valószínűleg egy nő tartja fogságban.
- Miféle nő?
- Nem tudom. Nincs valami tipped?
A vonal túlsó végéről halk krákogás, erőltetett köhögés hallatszott.
- Nincs. Honnan lenne?
- Csak úgy, te annyi nőt ismersz, szőkét, még szőkébbet…
- Ezzel mit akarsz mondani?
- Semmit, az égvilágon semmit.
- Leteszem. Szervusz!
- Helló.
Gondterhelt volt az arca. Érezte, hogy a nő-dologgal Balogh elevenjébe talált. Tárcsázott. Az embere jelentkezett. Elmagyarázta neki, hogy hívjon még egyet, és felváltva éjjel-nappal figyeljék Baloghot, s mindenről számoljanak be neki. Levetette zakóját, töltött egy borospohárnyi vodkát, bekapcsolta a fotel mellett álló lámpát. A cipőjét kivitte az előszobába, nadrágszíját megoldotta, és leült a fotelbe. Közelebb húzta magához a poharat és a könyvet. Felemelte karját, megnézte, mennyi az idő. Hátravetette a fejét, nézte a mennyezetet. Észrevette a meszelés egyenetlenségeit, alakokat vizionált belőlük. Ivott egy kortyot. Felállt. A telefonhoz lépett. Felhívta Angéla számát. A készülék foglaltat jelzett. Arra gondolt, hogy vagy nem értek még oda, vagy a férjével beszél. Újra leült, újra kortyintott, újra nézegette A fekete esernyő borítóját. Eltelt tíz perc. Most sikerült elérnie a nőt.
- Mit akart Géza?
- Békülékeny volt a hangja, mintha nem ő volna az, aki…
- Konkrétumot nem mondott, nem fenyegetőzött?
- Azt próbálta volna meg!
- Mégis, hogy érzed, miért hívott?
- Puhatolózik. Szerinted gyanít valamit abból, ami köztünk történt?
- Rólam azt hiszi, hogy impotens vagyok.
- Te? – Angéla hangosan nevetett. Tamasi is nevető hangon válaszolt.
- Majd elmesélem. Aludj jól.
- Te, impotens? Te impotens? Az együttléteinkről fogok álmodni.
- Szép álmokat!
- Szia! Szer…
Angéla a szó közepén letette. Az alezredes mosolygott. Egy darabig mezítláb járkált a szőnyegen, aztán belevetette magát a fotelbe. Egy hajtásra megitta vodkát. Az üveg után nyúlt, de meggondolta magát, letette. Olvasni próbált, de öt-hat perc után összefolytak szemei előtt a betűk. Lecsukódott a szeme. A mellére csúszott könyvvel elaludt az égő lámpa mellett.

                                                               50.

A csónakból látták, a túlparton fel-felvillanó lámpák fényét, ebből tudták, hogy az egész tábor ott van.
- Jancsit mindenki szereti – sóhajtott Jutka.
- Köszönöm, hogy jelen idejű igét használtál – mondta sírós hangon Csilla. –Hidd el, Gergőt is!
Amikor kiszálltak, az összes gyerek odasereglett, kérdeztek, kiabáltak. Barna Jutkához szaladt.
- Jól vagy, testvérkém? Miért sírt Csilla?
- Jancsit nem találtuk meg. Robi és Tamás bácsi ottmaradt, délig várnak.
- Miért délig?
- Majd elmondom! Most Csilla mellett a helyem.
A sátorban később elmesélte a levél-históriát, beszélgettek még egy ideig, aztán Barna elköszönt. Az egész tábor nyugovóra tért. Jutka és Csilla széthajtottak egy hálózsákot, és egymás kezét fogva feküdtek le, kisírt szemekkel, mint két szomorú özvegy.
- Szerelmes vagy belé? – kérdezte halkan Jutka.
- Nem tudom. Azt hiszem.
A szélzúgás, és egy sátorból behallatszó nevetgélés zavarta hosszú csend után megint Jutka szólalt meg.
- Te is arra gondolsz, amire én?
- Ha te arra, hogy megcsalt, én ráadásul el is hagyott nők vagyunk, akkor igen.
Egymás felé fordították az arcukat, és keserűen nevettek.
- Te, Jutka, te legalább biztos lehetsz abban, hogy Gergő él. Legalábbis biztosabb.
- Él Jancsi is! Láttad a levelet…
- Nem, nem láttam.
- De tudod, hogy azt írta, nyomra bukkant.
- Ha ő írta.
- Mire gondolsz?
- Meg is írathatták vele, hiszen részeg volt. No meg ha Klári néninek köze van a dologhoz, akkor állhatott is a farkincája! A szép, kis farkincája. – Csilla szipogni kezdett.
Jutka még szorosabban bújt hozzá, és simogatta a haját.
- Ne sírj!
- Már olyan szépen alakult minden! Nemcsak a szex, hanem az egész. Már tervezgettünk is közösen!
- Miért nem állítottad meg, amikor Klári nénivel kikezdett?
- Áá! Nem volt komoly! Azt akarta megmondani Klárának, hogy a hétfő éjszaka miatt ne fájjon a feje. Te azt hitted, hogy meg akarta kefélni?
Jutka bólintott, aztán elmosolyodott.
- Vissza fog jönni.
Csilla megtörölte kezével a szemét és az orrát.
- Beszélj nekem Robiról!
Jó, hogy sötét volt, nem láthatta a másik lány arcának hirtelen megváltozását, de érezte Jutka testének megrezzenését.
- Úgy hiszed, hogy ő… és én…
- Csak az nem látja, aki nem akarja, no meg a vakok, hogy…
- Hogy?
- Hogy fülig szerelmes beléd.
- Tényleg? – Jutkát elárulta hangjának izgatott csengése.
Csilla nem állta meg egy pici szurkálás nélkül.
- „Kéthónapos halott! – Nem, annyi sincs még.”
- Undok vagy, tudd meg!
- Tudom, túúúdom!
Játékosan verekedni kezdtek, aminek puszilkodás lett a vége.
- Csilla, nem érdekes? Robi is Shakespeare-ről beszélt. Azt mondta, de ezt el ne áruld senkinek, hogy a Júlia majdnem olyan, mint a Jutka!
- Látod? Ezt is a szerelem mondatta vele! Hasonlít a két név, de semmi közük egymáshoz. Az egyik…
- Késő van már az etimologizáláshoz!
- Igazad van. És nem is ez a legnagyobb problémánk, igaz?
- Hát nem.
A nevetgélés már alábbhagyott, csak a szél fütyörészett, ki-kidagasztva a sátor oldalát.
- Ha Jancsi meghalt…
- Ne mondj már ilyet!
- Miért? Ha részegen belefulladt a vízbe!
- Jó úszó.
- Kezdő részeg.
- Tudod mit? Hagyjuk ezt a témát! Beszélgessünk másról, vagy aludjunk.
Ez utóbbi vált valósággá.
Reggel együtt mosakodtak, együtt mentek vécézni, együtt reggeliztek. A délelőttöt a parton várakozva töltötték. Akkor sem mentek a sziget közepén levő tisztásra, amikor Klára tájékoztatta a gyerekeket az újabb eltűnésről.
- Jönnek!
Csilla is talpra ugrott, tenyerét a homlokához tette. Szája legörbült.
- Úristen, csak ketten vannak a csónakban! Ez azt jelenti…
Jutka átölelte a sírástól reszkető barátnőjét. Barna segített leültetnie a fűre. Akkor már mindenki ott tolongott. Kísérteties volt huszonhét ember hallgatása. Robi lehajtott fejjel ment oda a két lányhoz. Semmit sem szólt.
- Az biztató, hogy holttestet nem találtatok! – suttogta Barna.
Robi hálásan nézett rá.
- Ne sírjál, Csillácska! Elő fog kerülni.
- Ne szomorkodjon a kislány! Tessék mosolyogni! – szólt Csillára Tamás, és megsimogatta a hátát. Robihoz fordult és halkabbra vette a hangját. – Robikám, délelőtt beszéltél arról a rendőrről. Mielőtt hivatalosan is megtesszük a bejelentést, szeretném, ha beszélnél vele. Ha jól tudom, nálad van a névjegykártyája. Átjönnél velünk a gondnokhoz?
- Úgyis értesíteni akartam őt.
- Akkor mehetünk?
- Menjünk. Barna, vigyázz a lányokra!
 

 

Szóljon hozzá!

A regisztráció nélküli latógatók hozzászólásait, csak az adminisztrátor ellenőrzése után jelenítjük meg!
Regisztrálj - mielőtt elviszik előled!

Üze-net

"Akinek két ruhája van, az egyiket adja oda annak, akinek egy sincs." Lk 3.12

Támogatók

Adományozók



Baudolino, Voodoo, Rosa, Satyusek, Kriszta, Klára70, Jarilo, BágóAranymaszat, Teri, hancyka, Era86, andi0110, ketrin6miki70, inestimi, Blondie, kunlord87, Domingo, Márti, Abszolút0, Holle anyó, sugarymarta, perecz, Erzsike, Ypszilon, pompom, Bara, Mykiman, kordasnemarika, davide_organist, BenCry, Sövi,, Timi, Timi anyukája, Ákos fia, Mónika, Tibi, Olgi és sokan, sokan mások...

Sziamagyarország!

Nyomj egy sziát!
A megnyíló ablakban láthatod
a sziák számát.

Közös ivisz-regények

A leghatalmasabb szuperhős
Zulejka

3 szavas mese

Sziasztok smiley
Ez egy jó játék, szabályok:
-csakis 3 szóból állhat amit írsz,
-kétszer nem írhatsz egymás után,
-az "a"betű nem számít szónak.

Én kezdem:
Egyszer volt hol...

Ki van itt?

Oldalainkat 469 vendég böngészi

Bejelentkezett tagok

Nincs