A cingár nyelvész diszkrét bája

                                                                                                  Dr. Mizser Lajos

Van egy tanítványom, akit Mizser Lajosnak hívnak. Van egy volt tanárom. Őt is Mizser Lajosnak hívják. A tanítványom Mezőkövesden született, volt tanáromat is szoros kapcsok fűzik e településhez, tán még arra is képes volt, hogy ott szülessék. (Akkor nem említette ezt, később tudtam meg, hogy nem.)  Ezzel tudtommal befellegzett a közük lévő hasonlatosságnak. (Azt már csak félve említem, hogy tanítványom édesapja is Mizser Lajos, nehogy megvalósuljon A kopasz énekesnő című darab képtelen „családfája”, amelyben a férjet, a feleséget, a gyerekeket, a fel- és lemenő rokonságot, sőt még az ismerősöket is Bobby Watsonnak hívják.)

Én magyart tanítok a nevezett diáknak, a nevezett tanár latint tanított nekünk. Jelenleg, sokéves, de újra megerősített értesülésem szerint a nyíregyházi főiskolán tanít magyar nyelvészetet. Érdekes, fölöttébb érdekes!

Adott tehát két azonos nevű, életkorában, státuszában különböző ember, akit egy harmadik kapcsol össze. (Így lesz a háromból négy, amit figyelmükbe ajánlok közgazdászainknak, demográfusainknak.)

De félre a tréfát! Térjünk vidámabb dolgokra! Eltöprengek néha azon, hogy hármunk közül ki a „különb”. Tanítványomat nem érdekli sem az irodalom, sem a nyelv (hiába, hogy lényem lebilincselő, lenyűgöző, rajta nem üt rést szerénységem kisugárzó ereje), így tehát mindkettőnk ki van lőve. Maradtunk ketten, dr. Mizser és én. A „sorozat” előhangjában és ezen szövegben is leírtam, nálunk latint tanított. Mégsem egy latin bölcsességet tettem meg címnek. Ne találgassanak, azért nem így jártam el, mert nem emlékszem semmi ideillőre, a könyvtárban meg pofátlanságnak tartottam megkeresni egy alkalmasat, és azzal villogni. Mi következik ebből? Hogy rossz tanár lett volna? Nem. Ellenkezőleg! Inkább, hogy én voltam- vagyok „gyengébb”. Megszületett végre a sorrend!

Mivel mogorva külsőt viselt, alacsony, már-már csenevész testalkatot, meggörnyedt hátat, meglehetősen nagy orrot, nikotinbarna fogakat hordott, ki kell ábrándítanom a felületesen ítélkezőket: ő, nevezett dr. Mizser Lajos a világ (az én világom) egyik legszellemesebb figurája. Ezt ne úgy értsék, hogy sikert, népszerűséget hajhászva fűt-fát összehordott, bohóckodott! Nem, az ő humora nem olcsó, hebehurgya ripacskodásból állt össze, hanem a szó szoros értelmében intellektuális humor volt. Nevettetett és nevetett. Önmagát sem kímélte ilyenkor. Minderről meggyőződhet, aki elolvassa sziporkázó, nyelvészeti tárgyú cikkeit.

Tanítványom egyik osztálytársa füzetében gyűjti hülyeségeimet, persze úgy, hogy ne vegyem észre. (Én észrevettem.) én egy zsebkönyvben gyűjtöm diákjaim „hülyeségeit”.

Lajos – merthogy tegeződünk –, fogadj el tőlem néhány szép példányt ezekből. Használhatod koszorúnak európai magyar fejeden, ha szomorú vagy, beleolvashatsz, ennyi szellemesség olvastán biztos felvidulsz. (Igaz, a fordítottja is előfordulhat: a sok ostobaság láttán megszűnik jókedved. Ezt a rizikót vállalni kell!)

A „szemelvények” többnyire az „irodalomból” valók. Nem fűzök hozzájuk kommentárt – magukért beszélnek.

„A költő meg nem történt, de megtörténhetett volna verseket ír.” „A dráma akkor kezdődött, amikor a kórusból kivált egy ember és párbeszédbe kezdett.” „A Piroska és a farkas tanmese, arra tanítja a gyerekeket, hogy ne bízzanak az idegenekben és a farkasokban.” „Balassi Bálint elkeseredésében hősi halált halt Esztergomnál.” „Petőfi édesanyja háztarásbeli volt házassága előtt.” „Madách nem vett részt a ’48-’49-es eseményekben betegsége miatt, de ezidőben a családdal, rokonsággal történtek szörnyűségek, amik kárpótolták.” „Adynál a szerelmi aktus, furcsa módon, erőszakkal, keménységgel, durvasággal párosul.” „Kosztolányi jól bemutatja egy ember saját magából való kivetkőzését, úgy, hogy maga sem tud róla.” „József Attila első szerelme Pőcze Borbála volt, akihez nem írt verseket és beteljesedetlen szerelem volt.”És két „történelmi szörnyszülött”: „A mezőgazdaságban demográfia következett be. A kétnyomásról áttértek a háromnyomásra.” „Az I. világháború 1914. július 28-án tört ki, Ferenc Ferdinánd meggyilkolásának egy hónapi évfordulójára.”

Hát ennyi kóstolónak.

Fogyaszd egészséggel.

Egyet azért meg kell jegyezni a fiatalok védelmében: az emberi butaság nem életkorhoz kötött!