Szórd szét kincseid -
a gazdagság legyél te magad.
(Weöres Sándor)

   
Címlap Írás Szépirodalom Tánczos G. Károly A fekete esernyő Adam Bahdaj: A fekete esernyő 41-42. (álpornográf, álbűnügyi, álifjúsági regény)
Adam Bahdaj: A fekete esernyő 41-42. (álpornográf, álbűnügyi, álifjúsági regény) E-mail
2011. február 17. csütörtök, 20:26

Az út menti csárdában, ahová betértek ebédelni, a pincér megszólította Andreát.


- Ne haragudjon, hölgyem, kocsival tetszettek jönni?
- Igen. Leálltam vele vagy háromszáz méternyire innen. Tudja, az árnyék miatt.
- Tudom. Csak most parkosítjuk a környéket. És milyen autója van, ha szabad megkérdeznem?
- Miért ne szabadna? Egy öreg Ladám. Egy világoskék Lada. Miért kérdezi?
- Csak úgy. Mondjuk, hogy ismerkedni akarok. Remélem, nem lesz féltékeny a fia!
- Á, Bálint nem az a típus! Igaz?
- Felőlem azt csinálsz, amit akarsz, anyukám! A te életed, az enyém meg az enyém.
A pincér kiment.
- Mi ez a játék? – kérdezte súgva Gergő.
- Várjuk ki a végét. Kérsz még egy kólát?
- Kérek.
- Pincér!
- Mindjárt jön! – hallatszott a konyha felől.
Az „anya és fia” egymásra néztek. „Gyönyörű!” – állapította meg magában századszor is Gergő. Andrea megfogta a kezét.
- Bármit mondok, ne tiltakozz! Jobb, ha egy szót sem szólsz.
Megjött a pincér, hozta a két kólát. Andrea kérdő tekintetére reagálva megmagyarázta.
- A konyhában szóltak.
- No, igazat mondtam? – kérdezte csúfolódó hangon Andrea.
A pincér elvörösödött, zavarba jött.
- Nem azért… Szép autó. Jól karban van tartva.
- Ennyire szereti a szovjet kocsikat?
- No jó, elárulom, mi az ábra. Egy rendőr cimborám egy félórája kért meg, hogy ellenőrizzem az autókat. Egy Opelt keresnek, egy fekete Opelt. Még a rendszámát is megmondta.
- Úgy nézek én ki, mint akinek telik Opelre? Még ezt a tragacsot is alig tudom fenntartani!
A pincér közelebb hajolt Andreához.
- Nincs kedve megnézni a szobámat? Különleges…
- Kedvem talán lenne, de időm nincs! Fizetni szeretnék!
- Nem gondolja meg? A fiú ellenne itt addig! Behívom Jenőt, ő majd szóval tartja.
- Ne fáradjon! De leírhatja a telefonszámomat.
Andrea számokat sorolt.
- De ez nem ennek a megyének a hívószáma!
- Persze, hogy nem! Ne aggódjon, sokszor találkozhatunk majd! Most kaptam meg egy állást a színházuknál.
- Magácska színésznő?
- Nem, díszlettervező vagyok.
- Akkor megnézi majd a szobámat, én magam rendeztem be.
- Biztos ízléses. Viszontlátásra!
Az egy-két akácfa valóban kevés árnyékot adott. A kocsihoz vezető rövid úton mindkettőjükön izzadtságcseppek jelentek meg.
- Inkább nem kérdezek semmit – sóhajtotta Gergő.
- Hogy színész vagyok-e vagy újságíró, esetleg díszlettervező?
- Mindegy. Fő, hogy vagy.
- Köröznek bennünket. Ez az apád műve.
- Én is az apám műve vagyok. Az vagyok?
- Nem, te teljesen más vagy!
- Jobb? Rosszabb?
- Itt a kocsi! Szálljunk be!
A hőség miatt letekerte az ablakokat. Még nem indította be a motort. A volánra hajtotta a fejét. Gergő a hajára tette a kezét.
- Rosszul vagy?
- Borzasztóan álmos. Tudsz vezetni?
- Nem. Lefeküdtél apámmal?
Andrea elaludt. Feje rácsúszott az autóduda gombjára. Gergő hátrarántotta. A nő megrázta a fejét, megdörzsölte szemeit, indított.
- Motelban nem szállhatunk meg, keresek egy alkalmas helyet az erdőben. Alszok pár órát. Pisilnem is kell.
Bekanyarodott a fák közé, az erdei ment úton vagy másfél kilométert, egy kis tisztás szélénél megállította a Ladát. Kiszállt, beszaladt a fák közé. Fél perc múlva hatalmasat sikoltott, s a fiúért kiabált.
- Gergő, segíts! Megmart egy kígyó!
Gergő lélekszakadva futott. Andrea a földön feküdt, szoknyája, bugyija lehúzva. A fenekén apró fogak véres nyomát látta.
- Segíts! Szívd ki! – kiabálta hisztérikusan Andrea.
A fiú letérdelt, száját a sebre tapasztotta, szívott, köpött, szívott, köpött.
- Orvoshoz kell mennünk.
- Lehet, hogy mérges kígyó volt? Meg fogok halni?
- Mindenesetre most futnod kell, mozognod, hogy a kígyó mérge, ha még maradt, lassabban hasson.
Andrea feltápászkodott, felhúzta ruháit. Bicegősen lépkedett, aztán körbe-körbe- szaladt a tisztáson.
- Fáj?
- Nem érzem, nagyobb a halálfélelmem.
A tisztás felső szélénél megjelent egy ősz hajú, botos, tarisznyás férfi. Néhány méterrel tőlük megállt. Köszönt. Andrea is abbahagyta a futást. Viszonozták a köszönést. A férfi Gergőt kérdezte.
- Kirándultok, öcskös? Itt van az ideje, ugye?
- Az anyukámat megmarta egy kígyó!
- Kígyó? Ezen a környéken nincs mérges kígyó.
- És ha van?
- Hadd lám anyukádat! Hol van az a csípés?
Andrea felemelte a szoknyáját, félig lehúzta a bugyiját.
- Lejjebb, így nem látom!
Andrea lejjebb húzta. A férfi megsimogatta a fenekét.
- Maga ért a gyógyításhoz?- kérdezte feszült hangon Gergő.
- Itt élek, minden füvet ismerek. A jót is, az ártót is.
- Tud segíteni? Fordította felé az arcát Andrea.
- Tudni éppen tudok, de ára van annak. – Férfi arcán különös mosoly jelent meg. Andrea mélyen a szemébe nézett.
- Csináljon velem, amit akar, de előbb segítsen! Rettenetesen fáj! – Andrea Gergő felé fordította az arcát.
A férfi kinyitotta a tarisznyáját, válogatott. Három levelet tett a szájába, rágni kezdte. Mozgott az állkapcsa, közben Andrea melleit markolászta. Abbahagyta.
- Térdeljen le!
Andrea letérdelt.
- Tegye széjjelebb a lábát!
Andrea széjjelebb tette.
A férfi kivette a megrágott pépet, rákente a sebre, közben a nő nemi szervét nézte. Gergő látta, hogy a szájából nyál csordul ki, nadrágja kipúposodik. Andrea segítségkérőn pillantott rá, s azt mondta.
- Menj az autóhoz, kisfiam!
- Látom, okos asszonyka vagy! – nevetett a férfi, és kigombolta nadrágját.
Gergő először meglepődött, aztán megértette Andrea parancsát. Kivette a slusszkulcsot, kinyitotta a csomagtartót, és kivett egy franciakulcsot. A nőre boruló férfi mögé osont, és kétszer hatalmast ütött a fejére. Az rögtön ráhanyatlott Andreára. Gergő újabb ütésre emelte a szerszámot, de Andrea rászólt.
- Ne öld meg! – Kiszabadította magát, felállt. Odalépett a fiúhoz.
- Meg tudom ezt hálálni valaha is?
Gergő a fekvő testre mutatott.
- Mi lesz vele? Vigyük orvoshoz?
Andrea lehajolt, felhúzta a férfi szemhéját.
- Nincs szükség rá. Nemsokára észhez tér. Menjünk innen, hozd a franciakulcsot is. Nem véres?
- Nem. – Néhány másodpercig hallgatott, majd halkan megkérdezte. – Sikerült neki?
- Kérlek, ne beszéljünk erről!
Hallgattak.
- Szerinted…
- Nem fogsz meghalni! Hallottad, itt nincs mérges kígyó, és én sem akarom, hogy meghalj! – A földön fekvő testre pillantott. – Nem mozdul. Induljunk, már!
 Andrea az országúton nagyobb sebességre kapcsolt, de egy mellékút előtt lelassított s bekanyarodott. Háromszáz méter után lefékezett.
- Eddig bírtam!
És Gergőre borult és zokogott, zokogott.

                                                               42.

Balog D. arcáról, hátáról folyt a víz, de úgy érezte, hogy fázik. Erősen gondolkodott. Arra a végkövetkeztetésre jutott, hogy nem lehet csupán esetlegességek sorozatának tekinteni az utóbbi negyedóra történéseit. Megállt egy kávéház előtt, megivott egy fél whiskyt és egy kávét. Kimenve a napra szédülést érzett, leült egy padra.
- Rosszul van? Jobb lenne árnyékban! Segítek.
Hagyta, hogy az ismeretlen ember a karja alá nyúlva a parkba kísérje. Kivette zsebéből a pénztárcáját, egy ötszázast tett a férfi kezébe. Az nem szólt, zsebre tette a pénzt, meghajolt, elsétált. Balogh feje kissé kitisztult. Amikor annyira tiszta lett, hogy cselekedni tudjon, megkereste a kocsiját beült a Volvóba. Egyelőre csak körbe-körbeautózott a városban. Megállt ugyanannál a kávéháznál, és ugyanazt rendelte. A kávéhoz most cukrot is kért, amin a felszolgáló kislány nagyon csodálkozott. Megitta az italokat, fizetett. Hazahajtott. Fia asztalából kivett egy két hónapja készült fényképet. Most is undorral nézte a lányos hajat. A képet a belső zsebébe tette. Gondolkozott, van-e fotója Katinkáról. Nem emlékezett ilyenre Dolgozószobájában az egyik kép mögé elrejtett páncélszekrényből kiemelt egy köteg ötszázast, s a zakója zsebébe tette. Bezárta a lakás ajtaját, beült a kocsiba. A külváros felé tartó útján mindvégig a visszapillantó tükröt figyelte. Nem követték. A biztonság kedvéért kétszer elment a mellett a ház mellett, ahová igyekezett, és egy attól négyszáz méternyire lévő mellékutcában parkolt le. Mielőtt bekopogtatott, szétnézett. A borult ég alatt egyetlen ember sem volt az utcában. Egy középkorú, mokány, rövidre vágott hajú, kékszemű férfi nyitott ajtót. Összeszűkült a szeme, amikor megismerte látogatóját. Beengedte. A bevezető, közömbös pár mondat után Balogh elővette a fényképet.
- Lenne egy kis munkám magának.
A férfi kezébe fogta a képet, Baloghra pillantott, de egy szót sem szólt. Balogh eléje tette a bankjegyköteget.
- A másik felét, ha elvégezte a munkát.
A férfi bólintott.
Balogh röviden elmondta kívánságát és a legfontosabb információkat.
A férfi kikísérte, de nem fogott kezet vele.
Pedig Balogh nyújtotta az övét.
 

 

Szóljon hozzá!

A regisztráció nélküli latógatók hozzászólásait, csak az adminisztrátor ellenőrzése után jelenítjük meg!
Regisztrálj - mielőtt elviszik előled!

Üze-net

"Akinek két ruhája van, az egyiket adja oda annak, akinek egy sincs." Lk 3.12

Támogatók

Adományozók



Baudolino, Voodoo, Rosa, Satyusek, Kriszta, Klára70, Jarilo, BágóAranymaszat, Teri, hancyka, Era86, andi0110, ketrin6miki70, inestimi, Blondie, kunlord87, Domingo, Márti, Abszolút0, Holle anyó, sugarymarta, perecz, Erzsike, Ypszilon, pompom, Bara, Mykiman, kordasnemarika, davide_organist, BenCry, Sövi,, Timi, Timi anyukája, Ákos fia, Mónika, Tibi, Olgi és sokan, sokan mások...

Sziamagyarország!

Nyomj egy sziát!
A megnyíló ablakban láthatod
a sziák számát.

Közös ivisz-regények

A leghatalmasabb szuperhős
Zulejka

3 szavas mese

Sziasztok smiley
Ez egy jó játék, szabályok:
-csakis 3 szóból állhat amit írsz,
-kétszer nem írhatsz egymás után,
-az "a"betű nem számít szónak.

Én kezdem:
Egyszer volt hol...

Ki van itt?

Oldalainkat 66 vendég böngészi

Bejelentkezett tagok

Nincs