| Cédulák / Mintha az égben... |
 |
| Írta: Cseke Gábor | |||
| 2011. február 15. kedd, 11:08 | |||
|
Mintha az égben járnánk, de a kis, mokány lovak még makacsul kapaszkodnak felfelé, a rejtőzködő máramarosi tanya irányába.
Útitársam körbemutat. Itt volt Pintye Gligor, II. Rákóczi Ferenc híres betyárvezérének állandó hadiszállása.
Sűrű mogyoróbokrok mindenütt, fentről szélben sóhajtozó, homályos vadon komorlik. Hosszú kilométereken át sehol egy lélek, zümmögve száll a történelmi csönd.
A tanya - néhány összerótt gerendaház csupán - váratlanul bukkan elő egy kanyar mögött. Néhány óra alatt mindenki körénk gyűl parolázni; kiváncsiak a fővárosi emberre, aki közéjük érkezett.
Legutoljára - mondják - az ötvenes évek végen járt valaki itt Bukarestből; saját szemével kívánt ugyanis meggyőződni arról, hogy itt valóban lehetetlen közös gazdaságot alakítani, ahogy a jelentésekben állították. Rövid pihenő után fejcsóválva távozott.
Húsz év telt el azóta.
Magam is inkább azért vállalkoztam az útra, mert Nagybányán jóakaratúan intettek: egy ócska tanya csupán, mihez kezd vele?
Most meg ülünk, egymással szemben, s ők hallgatják, hiszik is, nem is, miként zajlik odalent az élet.
|
