Gyerekszáj - legkisebb fiam aranymondásaiból.

 

- Hány óra? - kérdi négyéves fejjel. - Tíz perc múlva nyolcválaszoljuk, mire rettentően felháborodik. - Én nem azt kérdeztem, hogy mennyi lesz, hanem hogy mennyi van most!

 

Panellházunk alagsorában váratlanul tűz üt ki. Az öles, fekete füstoszlopok fojtogatóan csapnak föl az utolsó emeletig. Menekülésről szó se lehet. A lépcsőházban is vastag, mérgezően gyilkos füst gomolyog. A szélesre tárt ablakokban állva próbálunk friss levegőhöz jutni. Csilingelés, odalent megjönnek a tűzoltók, s egy óra múlva az egész tűz már csak nyomasztó, bűzös emlék.

 

- Ha nem jöttek volna a tűzoltók, meghalunk? - kiváncsiskodik a legény.

  

- A tűzoltók azért vannak, hogy eloltsák a tűzet és megmentsék az embereket. Látod, most is jöttek - tanítgatja a még minden ízében reszkető, elképedt feleségem. A fiú türelmetlenűl vág közbe: - Azt tudom, hogy most jöttek. De ha nem jöttek volna, meghalunk?

 

Ámítsuk? Valljuk be az igazat?

 

Az utóbbit választjuk. Igen, meghaltunk volna...

 

Ettől teljesen megnyugszik, többé nem érdekli a téma. Majdhogy nem hálásan néz ránk, amiért megszabadítottunk a misztikus, tudatlan felelemtől.