| Cédulák / Rozmaring |
 |
| Írta: Cseke Gábor | |||
| 2011. február 09. szerda, 08:37 | |||
|
„Kősziklán felfutó
csokros liliomszál
annak tetejében
két szép rozmaringszál,
nagyobbik virága
Jakab Jóska volna,
kisebbik virága
Gálfi Ágnes volna...”
Gyermekkori „mélyrétegek”... Néha elszavalom magamnak, később lányom s fiaim is lelkesen fújják. Faggatnak. Milyen a rozmaring?
Vállat vonok, magam se tudom. Feleségem a családi virágszakértő és -gondozó, hozzá fordulunk mindannyian. Elmondja, de csak még inkább felcsigázza az általános kíváncsiságot; látni szeretnénk! Annyiféle dísznövény zöldel az erkélyen, miért ne lehetne rozmaringunk is?
Egy piaci bevásárlás során feleségem oldalba bök.
- Odanézz!
Egy koszorúkötő maszek műhelyablakában terebélyes zöld bokor terpeszkedik a légypiszkos üveg mögött.
- A rozmaringotok!
Érzem a Nagy Alkalom szelét, amint meglegyint: lépj be a műhelybe, s kérj egy szaporítani való ágacskát! Testes, okulárés öreg trónol a rozoga pult mögött, alig szuszog az alföldi kánikulában.
- Tegyen le róla, uram, esetleg ősszel... Most hiába törném le azt az ágat...
Köszönetfélét rebegve, kotródva ki.
- Jól átejtett téged - mulat a feleségem. - A rozmaring bármikor szaporítható. Sajnálta ideadni, ennyi...
Egyik utamról aztán cserépnyi rozmaringgal térek haza. Sajnos, e növény kezd kimenni a divatból, azt mondják rá sokhelyt, hogy „vénasszony-virág”. Pedig valamikor kedvelt fűszernövény is volt, gyógyhatását elismerik a szakértők. Diszkrét illata akár egy nyugtató mosoly.
Ősszel kaján ötletem támad: beállítok a koszorúkötőhöz, és szaván fogom az öreget...
De jó helyen járok? A cégér ugyanaz. Hová tűnt az ablakból a bokor?
A pult mögött barna bőrű, hetyke fiatalember, fityegő cigaretta a szája szélén.
- Az apósomat keresi?... Két hónapja sincs, hogy eltemettük, megütötte a guta. Hej, nagy kujon volt az öreg, de nagy fösvény is, nyugodjék békében! Most én vezetem az üzletet, állok szolgálatjára!
- Volt itt egy... rozmaringbokor...
- Aha... az a gyom... a kirakatban, ugye? Az első nap kihajítottam, csak elfogta a fényt. Mi művirágokból dolgozunk, ha tetszik parancsolni...
Micsoda rekviem!
|
