Máig nem sikerült kideríteni, kinek az ötlete volt elrekeszteni a hegyről a falu felé csordogáló patakot. A fürdőzésben részt vevő lányok és fiúk, a falu szinte egész aprónépe, azóta is kitartóan egymásra mutogatnak, így aztán mindenki benne van a pácban, de igazából senki sem...

 

Vagyis a falu mégis.

 

De lássuk, miről is van szó?

 

Az úgy történt, hogy egy nagyon meleg nyár volt. A vérszegény patak alig-alig csordogált a máskor vízborította, most éles és szikkadt kövek között. A vakációzó gyerekhadnak annyi víz se jutott, hogy megáztassa benne a lábfejét.

 

A gazdátlan ötlet tulajdonképpen ekkor született meg: rekesszék el ágakkal, földdel, kövekkel a patakot! Építsenek gátat! Az ötlet pedig elég volt ahoz, hogy nagy sürgés-forgás támadjon a falu felső határában, ahol a patak kacskaringósan, fűzfák hajlékony sátrai alatt besuvad a völgybe ereszkedő házak közé. A gyermeki buzgósággal akár hegyet is lehetett volna mozgatni, egy rögtönzött gát megépítése amellett játéknak bizonyult. Alig egy óra múlva már térdig érő tavacskában tocsoghattak a türelmetlen fürdőzők, akik egyszerűen ledobták magukról kevéske ruhájuk, s már a tová terebélyesedett tavacska hullámai közt ringatóztak. A fürdőzés hamarosan eszeveszett lubickolássá fajult. Önfeledt rikoltozás, csatakiáltások, röhögő nyerítés (vagy nyerítő röhögés?) verték fel a falu csendjét, de mindenki napi munkáját végezte, senki nem ért rá okát firtatni a szokatlan vigalomnak.

 

Hanem ahogy lenni szokott, derült égből a villámcsapás... Bizony, a legtűzőbb délutánon könnyű szél kerekedett, a hegyek felől kósza felhők gyülekeztek, egy-kettőre tömött, acélszürke felhőnyájjá tömörültek s a gyereksereg csak akkor tért magához, amikor már javában paskolta őket a sűrű zápor s nagy csattanással, villanással kettéhasadt az ég. Menekült, ki merre látott, hanem a magára hagyott tó hamarosan felduzzadt a hegyekről leözönlő víztől, a rögtönzött gát átszakadt, s a megrekedt víz sokszoros erővel zúdult a falura.

 

Bizony, sok portára befolyt akkor a nagyvíz, elázott a házak földje, az ól, a veteményes kert, s a felnőttek azóta is törik a fejüket, ugyan ki lehett az értelmi szerzője ennek a gyermeki könnyelműségből származó katasztrófának? Ha sikerül megtudniuk, mi is folytatjuk a történetet...