A tapló

Egy úr ki a parkban vedelt

bort fogyasztott de sört lehelt

ott éjszakázott ott delelt

ott nyaralt és ott is telelt

egyszer egy fán taplóra lelt

hosszasan bámult a fára

mint a kis nyúl a szamárra

rajt' a furcsa micsodára

mint egy nagy tenyér kitárva

ugyanbiza mi az ábra

addig állt ott amíg déltájt

morcos úr is arra sétált

s meglátta e mélabélát

ahogy bűvölte a vén fát

s nevén nevezte a témát:

uram megmondaná nekem

az az izé mi fán terem?

s mi történik ha leveszem

és a hónom alá teszem

fogom magam s hazaviszem?

morcos uram mint egy vadló

odaprüsszent: ez nem való

mindenfelnőtt s minden apró-

gyermek tudja mire való

az az izé: az a tapló

éppen hogy csak meg nem szólal

Isten ellát minden jóval

s mindent megnevez egy szóval

kenyeret ad csöppnyi sóval

minek ide annyi sóhaj?

ki a dolgokra így rálát

mindegyre járatja száját

nézik egymást és nem látják

saját szemükben a szálkát

s közben a taplós fát kivágják

2010. július 3.