Rohannak  a napok én pedig csak próbálok lépést tartani..

  Holnaptól a héten sí szünet lesz, így a gyerkőcök fele itthon marad. Tele vagyok tenni valóval, a szokásos suvickolás és kotyvasztás mellett, még jövő héttől vizsgaidőszak, és az érettségi projekten „dógozni”

Hogy:

-Hol a fejem? Fiú vagyok –e vagy lány?

-Ugyan már, kit érdekel?

Tegnap este egy kisebb boltban voltam, a pénztárnál előttem egy teljesen ellentmondásos fazon: lópokróc modor,fényűző öltözet,Versace napszemüveg (sötét este!!), de az ember viszont mint egy lepukkant hobó. Egy másik hasonló emberrel volt aki úgy is volt öltözve mint egy csavargó.

Akkor figyeltem fel rájuk mikor a Versace ráordított a társára hogy miért nem figyel, mert cigit nem vettek. Lassan feltűnően aprólékosan megszámolta a visszajárót, és kiment. Ahogy kitette a lábát mindenki röhögni kezdett hogy:

”Vajon mit láthat a sötétben a napszemüveg alatt? „

Találkoztam velük a parkolóban is, nem olcsó kocsiban, és még mindig napszemüvegben…

Ilyenkor lódul a fantáziám, lenne egy csomó ötletem a kilétére, de már sajnos úgysem tudom meg..

Ma reggel Panni oviundoritisszel kelt

-Anya,hasmenésem van!.

-Igen?És hova megy a hasad?

-Reggelizni :)

Öltözés közben azt énekelte:

Kocsonyába léptem, páros lett az új cipőm..- hála égnek tovább nem:)