Szórd szét kincseid -
a gazdagság legyél te magad.
(Weöres Sándor)

   
Címlap Írás Szépirodalom Tánczos G. Károly A fekete esernyő Adam Bahdaj: A fekete esernyő 23-24. (álpornográf, álbűnügyi, álifjúsági regény)
Adam Bahdaj: A fekete esernyő 23-24. (álpornográf, álbűnügyi, álifjúsági regény) E-mail
2011. január 23. vasárnap, 12:44

Balogh tárt kapuval és nyitott garázsajtóval várta. Andrea behajtott. Kezébe vette a neszesszert és kiszállt az Opelből. A férfi lehajtotta a garázs ajtaját is, s ház sarkán égő lámpa fényében összeölelkeztek. Bementek. Andrea minden helyiséget megnézett, mindent megcsodált. Balogh mindenhová követte. Szorosan mögötte ment, és hátulról markolta a melleit, ágyékát a csípőjéhez nyomta. A nő az egyik ajtót nem tudta kinyitni.


- Itt mi van?
- Ez a dolgozószobám.
- Miért van bezárva?
- Még a feleségemnek sem szabad ide belépnie!
- Én nem vagyok a feleséged, hadd kukkantsak be, kérlek, kérlek!
Balogh zsebébe nyúlt, elővett egy kulcsot, kinyitotta. Az asztalon, a polcokon iratok hevertek szanaszét.
- Te átlátod az egészet?
- Persze! Elég volt, menjünk tovább.
Bezárta az ajtót, s a kulcsot visszatette a nadrágzsebébe. Lejöttek a lépcsőn. Egy fotelban, koktélt iszogatva Andrea megjegyezte:
- Te aztán tudsz élni!
- Egyszer élünk, Katinkám!
- A szegények is.
- Rühellem a szegénységet.
- Voltál már szegény?
- Nem, hál’ istennek! Nem azt mondtad, hogy hiányoztam neked? – hajolt Andreához, és simogatta meg a combját id. Balogh.
Andrea az asztalra tette a poharát. Felállt.
- Kimegyek a fürdőszobába, addig vesd meg a hitvesi ágyat!
- Rohanok, drágaságom!
Felszaladt az emeletre. A lépcsőfordulóban visszanézett és színpadiasan csókot küldött Andrea felé. A nő bement a fürdőszobába, levetkőzött, megmosta a combjai közét. Felvett egy fürdőköpenyt, ruháit felnyalábolta, a szobában az egyik fotelba tette, alájuk dugta a neszesszert. Sóhajtott egyet, s elindult a lépcsőn felfelé. Balogh meztelenül feküdt a baldachinos ágyon. Nemi szerve élettelenül feküdt a hasán. Felnézett Andreára.
- Katinkám, milyen szép a hajad! Hajolj közelebb, hadd simogassam meg!
- Elfelejtetted, hogy nagyon érzékeny a fejbőröm mostanában?
- Vedd le azt a köpenyt és gyere! Tudod, hogy ez a feleségemé?
- És? Tényleg, ő hol van?
- Valami baj van a gyerekkel.
- Nem is tudtam, hogy gyereked is van! Fiú? Lány?
- Fiú, tizenhét éves.
- Baj van vele, és te…
- Nem hiszem, hogy komoly! Te komolyabb vagy, fontosabb! Egyébként odaküldtem egy rendőr ismerősömet. A legjobbat! Ha ő nem tud segíteni, akkor…
- Nagy a baj?
- Csak kérdezel! Nem te vagy a rendőr. Elveszett.
- Hogyhogy?
- Most már fejezzük be! Nem azért jöttél! Vedd már le azt a kurva köpenyt!
- Már megint kiabálsz! Sokat ittál? – Andrea megoldotta és lehúzta magáról a fürdőköpenyt. Balogh a péniszéhez nyúlt, igyekezett a meztelen női test látványával harcra késszé tenni.
- Fordulj meg, dőlj előre, húzd szét, dugd a pinádba az ujjad! – adott instrukciókat Andreának, de hiába tette meg a nő, kísérlete nem sikerült.
- Megint úgy beszélsz velem, mint egy kurvával! Hol marad a gyöngédség?
- Gyere, segíts!
Andrea lefeküdt mellé. Az arcát a párnára, aztán a paplanra nyomta.
- Jó szaga van a feleségednek!
Balogh felnyögött. A nő belemarkolt sűrű, fehér szálakat is tartalmazó ágyékszőrzetébe, aztán a péniszt ragadta meg. Szorította, rángatta. Bár tudta, hogy a férfi azt szereti, a szájával nem dolgozott. Balogh felkönyökölve nézte a munkát, és a kitűnő eredményt.
- Ügyes vagy! Hogy akarod?
A nő szó nélkül átvetette egyik lábát a férfi derekán, és beleült a meredező vesszőbe. Mozgott rajta. Balogh egyre gyorsabb tempóban emelgette Andrea fenekét, aki a pillantásából látta, hogy közeledik a vég, ezért felemelkedett, s félre hajlította a péniszt. Balogh szemei felakadtak, elbődült. Spermája a felesége paplanára spriccelt. Félájultan nyöszörgött és ismételgette a Katinka nevet, miközben Andrea lelépett az ágyról, felvette a köpenyt.
- Leszaladok, felhozom az italokat!
A nappaliban villanyt gyújtott, előhúzta a neszesszert, kivette belőle az altató, fehér poros üveget, s szórt a férfi poharába. Egy kevés fehér rumot még töltött rá. Felvitte a poharakat. Balogh csukott szemmel feküdt az ágyon. Andrea rászorította az ujjait a pohárra.
- Igyunk kettőnk sikerére! – koccantotta hozzá az övét.
A férfi följebb ügyeskedte magát az ágyon, és elégedett mosollyal fenékig kiitta az italt. A poharat átnyújtotta Andreának, aki a szőnyegre helyezte.
- Nagyon jól csináltad! – dicsérte Balogh. – Elálmosodtam tőle.
Andrea halványan elmosolyodott. Megvárta, amíg a férfi hangos horkolásba kezd, akkor odébb taszigálta Baloghot, spermáját a tenyerébe gyűjtötte, felemelte a lepedőt paplanostól, és az ágyra kente. A szőnyegre löttyintette maradék italát, a poharat egy papucs sarkával összetörte, fogta a másik poharat, majd lement. A fürdőszobában megmosta, megtörölte a kezét, a neszesszerből gumikesztyűt vett elő, felhúzta és elmosta poharat. Cigarettázni kiment a házból, a hamut szanaszét veregette ki a pázsiton, addig szívta, hogy a csikk elnyomás nélkül is elaludjon. Berakta a neszesszerbe. Újra felhúzta a kesztyűt, a hálószobában Balogh nadrágjából kivette a noteszt, megtalálta benne a keresett adatot, memorizálta, s visszatette a noteszt, kivette a dolgozószoba kulcsát is. Becsukta maga mögött az ajtót, felkapcsolta az asztali lámpát. Keresett egy papírt és egy tollat, leült az íróasztal előtti székre, gyorsan felírta a megtalált telefonszámot, aztán két órahosszáig az érdekesebbekről jegyzeteket készítve tanulmányozta az iratokat. Amikor végzett, mindent visszarakott a helyére, leoltotta a lámpát, bezárta az ajtót, visszatette a kulcsot. Baloghra rá se nézett. A hálószobában is sötétet csinált. Lement, összehajtogatta és a kesztyűkkel együtt a neszesszerbe tette a jegyzeteket. Felöltözött. A fürdőköpenyt ledobta a biedermeier kerevetre.
Többszöri kísérlet után fel tudta emelni a garázsajtót. Kiállt az Opellel. A kapukulcsért vissza kellett mennie az előszobába. Távozáskor nem csukta be a kovácsoltvas nagykaput.

                                                                  
                                                                24.

A csónakban Tamasi Angélával beszélgetett.
- No, milyen a kislány?
- Bűbájos! Szép és okos! Éppen az én Gergőmnek való. Megkerül a fiam, ugye, Bandikám?
- A jelek szerint igen, de ne kérdezzen többet, kedves Angéla!
A parton odaszólt Klárának.
- Mind a négyükkel beszélni akarok! Együtt.
Klára elfehéredett arccal bólintott. Bementek a sátorba.
- Üljenek le! – parancsolt rájuk az alezredes.
Még Angéla is leült. Tamasi némán járkált előttük. Megállt. Arany cigarettatárcát vett elő, ezüst öngyújtóval meggyújtotta a Pall Mallt. A füstöt a föld felé fújta. a négy tanár nézte a mozdulatait, szólni egyikük sem mert. Az alezredes tekintete Klárán állapodott meg.
- Miért hazudott nekem, Klárika? Másodszor is…
A tanárnő csak sokára szólalt meg.
- Miben hazudtam maga szerint?
- Ne játssza az ártatlant, a fiú mindent elmondott!
Szavára Tamás, András és Demeter arcából is kiszökött a vér. Klára az arcát a tenyerébe rejtve zokogni kezdett. Az alezredes türelemmel várt.
- Nem… Az ital miatt… Nem kellett volna…
- Azt mondja, részeg volt, amikor a hullát azonosították?
Klára abbahagyta a sírást. A félelmet felváltotta a logikus agyműködés. A férfiakon is látszott a hatalmas megkönnyebbülés.
- Kicsit másnapos voltam, de igaza van: nem lehet az italra fogni. Felismertem azt az embert, de azt hitt… Szóval… Éjszaka Andrea ugyanezzel a férfival jött ide, és vele is ment el. Nem akartam gyanúba keverni a barátnőmet, ezért mondtam Tamásnak is, meg a két kollégának is, hogy ne beszéljünk erről.
- Így volt? – fordult az alezredes a három férfihoz.
- Így.
– Tudják, szép dolog a szolidaritás, de itt meghalt egy ember! Magukban is felötlött, hogy talán nem baleset volt, s már gyanúsítottjuk is akadt. Mondjanak el mindent, amit Andreáról tudnak!
A férfiak Klárára néztek. Ő elmondta mindazt, amit tegnap nekik. Az alezredes a noteszba jegyezte szavait. Amikor Klára befejezte, papírlapokat és ceruzát kért.
- Írják le, hogy néz ki!
Kiváló rajzoló lévén az információkból megrajzolt egy portrét, a kisebb igazítások megtétele után mindenki döbbenten nézett a semmiből megszülető Andreára, és félelemmel vegyes tisztelettel Tamasira. Az alezredes megköszönte a dicséreteket, s ismét Klárához fordult.
- Azt mondta, hogy Andrea stoppolni készült. Nem tudja, van kocsija?
- Csak busszal láttam közlekedni.
- Jogosítványa?
- Nem tudok róla. Miért kérdezi?
- Csak úgy eszembe jutott, nem fontos. Van még valami, amit ezzel az üggyel kapcsolatban el akarnak mondani? Láttam, az előbb igen idegesek voltak.
- Velünk nem fordult még elő ilyen.
- Felnőtt emberek.
- Jó, más miatt voltunk idegesek, de annak, becsületszavamra, semmi köze ehhez.
- Sejtettem. Akkor végeztünk. Sötét van már, nem nézem meg a haláleset helyszínét.
Kiment a sátorból. Angéla követte. Tamasi a sofőrt hívta hangosan.
- Itt vagyok a parton! – hallatszott a válasz.
Mentek a hang irányába. A sofőr elkérte az egyik fiú botját, horgászott.
- Nem eszik meg a szúnyogok, Gábor?
- Próbálkoznak, nagyon próbálkoznak.
- Kapás?
- A fenét!
- Adja vissza a felszerelést, aztán indulunk.
- Hova?
- Haza.
- Hát nem itt alszunk? – csodálkozott Angéla.
- Maga maradhat, de én megyek. Gergő, ha él, nincs itt.
- Ha él?
- Egyre jobban az a meggyőződésem, hogy nem halt meg, de ezt a lehetőséget sem zárhatjuk ki.
- Megyek magával, Bandi. Hozom a szatyromat.
- Kérje meg valamelyik tanárt, hogy vigyen át bennünket!
András evezett át velük.
A fehér Mercedes falta a kilométereket.
- Tehát maga szerint él Gergő. Jó hír, különösen egy anyának. Maga nős?
- Voltam.
Mivel többet nem mondott, Angéla nem is firtatta.
- Bandikám, miért mondta Klárának, hogy sejti, miért voltak idegesek.
- Nem találta ki?
Angéla nemet intett a fejével. Megérezte, hogy a férfi nézi őt, odafordította az arcát. Tamasi furcsán mosolygott. Angéla arcára pirosság szökött.
- Úgy érti, hogy… A szemérmetlen…
- Ne ítélje el őket! Fiatalok, és ők is csak egyszer élnek. És hát ittak is. Nem éhes, Angéla?
- Nem! – Aztán zavarba jött, elszégyellte magát. – Mit is beszélek? Tegnap délután négy óra óta egy falatot sem ettem, de hol lehet itt…
- Hat kilométerre van egy éjjel-nappal működő szórakozóhely. A tulaj a volt sógorom. Megnézzük?
- Megnézhetjük. Géza már biztosan alszik. Honnan ismeri őt?
- Emlékszik, a régi rendszerben a rendőrség pártunk és kormányunk szervezete volt, ő meg mint párttitkár, ugye…
- Barátok?
- Nem mondhatnám. Tiszteljük egymást, de… Amikor délután felhívott, és a segítségemet kérte, inkább maga miatt vállaltam el.
- Kedves magától.
Letértek.
A tulajdonos nem volt bent, de az alkalmazottak is ismerősként köszöntötték Tamasit, és teljesítették a kívánságát. Az alezredes rendelt két vodkát is.
- Le akar itatni?
- Más nyulára, bocsánat, kecses őzgidájára nem lövök.
- De már célzott az imént.
Ettek, beszélgettek. A kávénál Angéla elkérte a rajzot. Sokáig nézte.
- Nem mernék megesküdni rá, de mintha ezt az arcot láttam volna a szigetre menet egy kocsiban.
Tamasi szagot fogott.
- Próbáljon meg emlékezni, milyen volt a kocsi, milyen ruhát viselt a nő, ült-e mellette valaki!
Angéla a képre összpontosította a figyelmét.
- Azt hiszem… igen, élénk, rikító vörös volt. Ebben biztos vagyok, mert róla jutott eszembe, hogy a héten én is meg akarom… – elkapta a férfi hajára vetett pillantását. – De ez magát nem érdekli, s ha igen, semmi köze hozzá!
Tamasi nevetett.  
- Tovább, tovább!
- Nem, nem volt mellette senki. Amennyire a márkákat ismerem, Opel volt. A szín, úgy rémlik, hogy sötét volt, egészen sötét.
- Az a fekete, ha jól emlékszem tanulmányaimra.
Most Angéla nevetett.
Tamasi fizetett, csókoltatta az exsógort, és folytatták útjukat. A Balogh-ház előtt megállt a fehér Mercedes. Utasai kiszálltak. Az alezredes éppen kezet akart csókolni, amikor Angéla felkiáltott.
- Úristen! Tárva-nyitva minden! Maradjon, Bandi! Félek bemenni.
Az alezredes elküldte a kocsit. Előresietett. Angelika mögé bújva követte.
 

 

Szóljon hozzá!

A regisztráció nélküli latógatók hozzászólásait, csak az adminisztrátor ellenőrzése után jelenítjük meg!
Regisztrálj - mielőtt elviszik előled!

Üze-net

"Akinek két ruhája van, az egyiket adja oda annak, akinek egy sincs." Lk 3.12

Támogatók

Adományozók



Baudolino, Voodoo, Rosa, Satyusek, Kriszta, Klára70, Jarilo, BágóAranymaszat, Teri, hancyka, Era86, andi0110, ketrin6miki70, inestimi, Blondie, kunlord87, Domingo, Márti, Abszolút0, Holle anyó, sugarymarta, perecz, Erzsike, Ypszilon, pompom, Bara, Mykiman, kordasnemarika, davide_organist, BenCry, Sövi,, Timi, Timi anyukája, Ákos fia, Mónika, Tibi, Olgi és sokan, sokan mások...

Sziamagyarország!

Nyomj egy sziát!
A megnyíló ablakban láthatod
a sziák számát.

Közös ivisz-regények

A leghatalmasabb szuperhős
Zulejka

3 szavas mese

Sziasztok smiley
Ez egy jó játék, szabályok:
-csakis 3 szóból állhat amit írsz,
-kétszer nem írhatsz egymás után,
-az "a"betű nem számít szónak.

Én kezdem:
Egyszer volt hol...

Ki van itt?

Oldalainkat 472 vendég böngészi

Bejelentkezett tagok

Nincs